Alapvető stratégiai kérdés, hogy mikor nyújtsuk be a szabadalmi bejelentést:
– amikor az ötlet megszületik?
– amikor magunkat már meggyőztük, hogy a megoldásunk működik?
– amikor már kellő mennyiségű kísérleti adatunk van arra, hogy másokat is meggyőzzünk, hogy a megoldásunk működik?
Pont jókor
A szabadalmi ügyvivők a fenti kérdéseket hallva gyakran szibilla-üzemmódba kapcsolnak, és azt a tanácsot adják, hogy a bejelentést az ötlet születését követően minél hamarabb nyújtsuk be, nehogy másnak is eszébe jusson valami hasonló, és – nagyon fontos! – nehogy véletlenül (TDK-konferencia, romkocsma) vagy kényszerűségből (a főnök már megint feltűnően lobogtatta a Nature legutóbbi számát, benne a szomszéd labor cikkével) mi magunk áruljunk el fontos részleteket. Majd nagyon gyorsan hozzáteszik, hogy „a szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani” (1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, 60. § (1)). A legkönnyebben akkor teszünk eleget ennek a követelménynek, ha kísérleti példákon keresztül mutatjuk meg, hogy a megoldásunk működik. Kísérleti adat tehát kell. Kellene. Nagyon jó lenne. Minél több. De legalább egy!
Experio, ergo sum
A kísérletek bemutatása azért is nagyon hasznos, mert velük nem csak azt tesszük egyértelművé, hogy hogyan kell megvalósítani a megoldásunkat (az alprazolamot tartalmazó tablettát le kell nyelni, ha szeretnénk megelőzni, hogy introvertált énünknek engedve sikítva meneküljünk a karácsonyi partiról), hanem azt is, hogy az valóban működik. Ráadásul úgy és azért működik, ahogy és amiért azt a bejelentésben állítottuk (az alprazolam kötődik a GABAA receptorhoz, ezáltal enyhíti a szociális szorongás tüneteit). Különösen fontos ez, ha az oltalmi körünk nem egyetlen konkrét megoldásra korlátozódik (az alprazolamon kívül más triazolo-benzodiazepinekre is szeretnénk kiterjeszteni).
A nem elégséges vagy nem kellőképpen meggyőző kísérletekre alapozott hatás utólag benyújtott adatokkal a szabadalmi eljárás során egyes esetekben igazolható. Ehhez azonban a bejelentésben már annak benyújtása napján (elsőbbség igénylése esetén az elsőbbségi bejelentésben az elsőbbség napján) hihetően (azaz tudományosan) valószínűsítenünk kell, hogy a hatás valóban megjelenik.
A Jó és a Rossz
Nézzünk meg két esetet, ahol a bejelentő a hatást kísérleti adatokkal csak utólag igazolta, azonban a bejelentés szövege alapján az már a bejelentés (elsőbbség) napján plauzibilis (vagyis hihetően valószínű) volt – vagy nem.
Az EP1169038 számú európai szabadalom olyan új vegyületeket igényelt, amelyek – a bejelentés szerint – alkalmasak protein-tirozin-kinázok gátlására, ezáltal bizonyos betegségek kezelésére. A bejelentésben 580 (!) vegyület kémiai előállítását tárták fel, azonban egyetlen biológiai (például valamely kináz gátlását alátámasztó) adatot sem közöltek. A leírás nagyvonalúan mindössze ennyit közöl: „Az alábbi példákban ismertetett vegyületeket egy vagy több ilyen assay-ben (mármint valamely protein-tirozin-kináz gátlását kimutató assay-ben) teszteltük, és aktívnak bizonyultak.”
Az Európai Szabadalmi Hivatal felszólalási osztálya a szabadalmat megfelelő feltárás hiánya miatt megsemmisítette. A Fellebbezési Tanács a megsemmisítő döntést jóváhagyta és hangsúlyozta, hogy a feltárás hiánya ebben az esetben nem az in vivo vagy (mégelképzelniisrossz) a klinikai adatok hiányából adódik, ezek ugyanis az adott ügyben nem lettek volna feltétlenül szükségesek, hanem a feltételezett műszaki hatást, a protein-tirozin-kináz gátlást igazoló bármilyen ellenőrizhető adat hiányából. Sem a felszólalási osztály, sem a Tanács nem fogadta el a hatás igazolására a szabadalmas által utólag beterjesztett adatokat, amelyek egyetlen vegyület egyetlen kinázra gyakorolt hatását mutatták be.
Az EP1610780 számú európai szabadalom az előző ügyben említett egyetlen vegyületet, a dasatinibet oltalmazza, meghatározott gyógyászati indikációban. Meglepő módon ez a bejelentés sem tartalmazta azokat a mérési eredményeket, amelyekből első ránézésre kiderül, hogy a dasatinib gátolja a BCR-ABL nevű kinázt, ezeket ismét utólag mutatta be a szabadalmas. A Fellebbezési Tanács azonban ezúttal a következők alapján úgy vélte, a bejelentésben a hatást kellőképpen valószínűsítették: „az itt feltárt vegyületek alkalmazhatók [] krónikus mielogén leukémia kezelésére [] és például BCR-ABL protein tirozin kinázzal összefüggő [rák] kezelésére [] az itt feltárt vegyületek alkalmazhatók olyan rák kezelésére, amely érzékeny [] a BCR-ABL-t targetáló kemoterápiás szerekre, például Gleevec-re”
A tanulság?
Talán az, hogy ha nincsenek még megfelelő kísérleti adataink, törekedjünk konkrét jellemzőkre (az első példában számtalan lehetséges vegyület és számos lehetséges kináz közti kapcsolat meglétét és minőségét bízták az olvasó fantáziájára, míg a második példában egy konkrét vegyületet és egy konkrét kinázt kötöttek össze), és később végezzük el a megfelelő kísérleteket. A tágabb értelemben vett tanulság pedig talán az, hogy az ötlet megszületésétől számított legrövidebb időn belül nyújtsunk be szabadalmi bejelentést, de találjuk fel a találmányt. Kísérleti adat kell. Kellene. Nagyon jó lenne. Minél több. De legalább egy!
európai és magyar szabadalmi ügyvivő
partner
okl. biológus
