Létezik olyan, hogy világszabadalom? És miért nem?

Csínján kell bánni az ilyen és hasonló hangzatos kijelentésekkel, melyek sokszor nem nagyban különböznek a cirkuszi kikiáltók hangzatos szavainál. Még ma is gyakran hallani csodálatos új világszabadalmakról, melyek önmagukban a találmány leendő bevezetésének bombasztikus gazdasági sikerét igyekeznek sugallni. Pedig jobb ha tisztában vagyunk vele, hogy olyan mint világszabadalom egyszerűen nem létezik, ugyanis a jelenlegi szabadalmi rendszer nem teszi ezt lehetővé. Ennek ellenére nehezen kopik ki a köztudatból ez az elterjedt oximoron.

Miért nem létezhet olyan, hogy „világszabadalom”

A szabadalom lényegében egy „szerződés” a jogtulajdonos (a feltaláló, vagy jogosult) és a társadalom közt, melynek értelmében a jogosult a köz számára megismerhetővé teszi a találmányt, melynek révén a társadalom annak hasznát élvezheti, cserébe a társadalom a jogosultnak egy korlátozott időtartamra – általában 20 évre – vonatkozó monopol hasznosítási jogot ajánl fel (ez maga a szabadalmi oltalom), mely időtartam alatt a jogosult lehetőséget kap arra, hogy a találmány kifejlesztésére, piaci elterjesztésére fordított befektetései megtérülhessenek, és tisztességes hasznot is kitermelhessen. Természetesen az oltalmi idő lejártával a megoldás közkinccsé válik, és így bárki engedély- és költségtérítés-mentesen hasznosíthatja.

Ám a fenti „szerződés” mindig a nemzetállamok társadalmi egyességén alapul, és nem regionális és világszinten. Az, hogy egy szabadalom több ország területére vonatkozóan is megalapítható, mindig az érintett országok szabadalmi rendszerén keresztül valósul meg.

Vizsgáljuk is meg, hogy egy adott találmányra milyen utakon keresztül alapítható több országra vonatkozóan oltalom:

1. Direkt nemzeti oltalom alapítása:

A legkézenfekvőbb, és legősibb út az lehet, ha a jogosult minden megcélzott ország szabadalmi hivatalán keresztül egyenként nemzeti bejelentéseket téve tesz szert a szabadalomra. Ez természetesen sok utánajárást, adminisztrációt, időt, vesződséget igényel, nem beszélve a világban létező egymástól némileg – sokszor nem is csak kismértékben – eltérő szabadalmi rendszer, a számos beszélt nyelv és használt valuta okozta kihívásokról. Ráadásul az adott ország szabadalmi hivatalának döntésén fog múlni, hogy a szabadalom megadásra kerül-e, ezt ugyanis előre nem lehet megjósolni.

2. Regionális szabadalmi rendszerek igénybevétele révén:

Bár az egyes országra vonatkozóan megszerzett oltalmak legtöbb esetben továbbra is nemzeti szabadalmakként öltenek testet, és lényegében önálló életet élnek, egyes országcsoportok közössége lehetővé teszi, hogy egy központi adminisztratív bejelentés által igényeljünk oltalmat az együttműködésben résztvevő tagországokra. Ilyen lehetőséget kínál az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) keretében az EU tagállamok során is túlmutató közösség, vagy akár egyes eurázsiai (EAPO), illetőleg afrikai országokat tömörítő szervezetek is (ARIPO, OAPI).

3. Nemzetközi szabadalmi bejelentés

Végül, arra is lehetőség van, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezete által működtetett bejelentési rendszerben egy még a regionális körön is túlmutató országok sorára vonatkozóan válogathassuk ki, hogy melyek területére kívánjuk a szabadalmat megalapítani. Ám ebben az esetben is igaz, hogy bár az úgynevezett PCT (szabadalmi együttműködés – Patent Cooperation Treaty) rendszerében úgymond egy formális bejelentéssel „sok legyet csapunk”, ám a szabadalom bejelentést követő élete már nemzeti hatáskörbe fog tartozni. Azaz lehet, hogy 4 országot megjelölő bejelentésünkből pl. háromban megadják majd a szabadalmat, míg egyben pedig elutasítják, hasonlóként ahhoz, mintha azt a nemzeti úton keresztül tettük volna meg. Ráadásul ebben az esetben is szükség van a nemzeti jogszabályokat ismerő helyi szabadalmi ügyvivőre.

A fenti példából az is nyilvánvalóvá válik, hogy annak ellenére, hogy jelenleg a legszélesebb választási lehetőséget biztosító PCT rendszer akár 180 országra vonatkozóan is lehetővé teszi a bejelentés kiterjesztését, ez nem történik meg automatikusan, sőt lényegében soha nem történik így. Ennek oka, hogy minden egyes ország külön költséget jelent, ezért a bejelentők a megalapítandó szabadalom geográfiai kiterjedését a fizetőképesnek ítélt országok körére szűkítik. Attól, hogy egy oltalom a regionális, vagy nemzetközi úton kerül kiterjesztésre, könnyen lehet, hogy a jogtulajdonos csak 2-3 ország területére vonatkozóan kívánja a monopoljogokat megszerezni, tekintettel a terjesztési lehetőségekre, és az elvégzett költség-hasznon megtérülés számítás eredményére.

Miért megtévesztő a „világszabadalom”?

Amikor elhangzik a „világszabadalom” kifejezés, ott sejthetően általában az illető nemzetközi (PCT) bejelentésre hivatkozik. Ezzel a fő probléma az, hogy a PCT bejelentés csupán egy technikai bejelentés, amely valójában sehol nem keletkeztet oltalmat, és ha a jogtulajdonos a vonatkozó határidőben nem indít belőle nemzeti vagy regionális követő bejelentéseket, akkor abból nemhogy világszabadalom nem lesz, de a világon sehol sem lesz szabadalom (kivéve az elsőbbségi országot, ha volt ilyen). A PCT eljárásban nem is történik engedélyezés, tehát ez idő alatt szabadalomról nem is, csak szabadalmi bejelentésről beszélhetünk.

Ha pedig végül a követő nemzeti vagy regionális eljárásokban megadják a szabadalmat, az sem a világ összes országában történik, csak ott, ahol a jogtulajdonos anyagi lehetőségei és üzleti érdeke engedte, hogy bejelentést tegyen. Az pedig távolról sem biztos, hogy minden országban megadják, ahol bejelentés történt.

A tapasztalatok alapján az „úgynevezett világszabadalmak”, azaz valójában azon szabadalomcsaládok, melyek a PCT rendszer révén jöttek létre, átlagosan mindössze 5-7 országra vonatkozóan alapítanak és tartanak fent monopoljogokat, ráadásul átlagosan csak 12-13 évig, szemben a szabadalom maximális életciklusának 20 évével. A „világszabadalom” kifejezés használata tehát rossz üzenet a potenciális ügyfelek, befektetők felé, hiszen kis utánajárással is rá tudnak jönni, hogy rosszul használjuk a kifejezést, amiből vagy azt feltételezik, hogy meg akarjuk őket téveszteni, vagy azt, hogy nem vagyunk tisztában alapvető szabadalmi kifejezésekkel. Ugyanezen ok miatt, ha olyan potenciális partnerrel találkozunk, aki a kifejezést használja, akkor legyünk óvatosak.

Ezért ne dőljünk hát be a hangzatos „világszabadalom” meghatározásnak, és készíttessünk el szakemberrel egy státuszjelentést, mely felfedi a rendelkezésre álló nemzeti, illetve az azokon alapuló professzionális szabadalmi adatbázisok segítségével, hogy mely területekre vonatkozóan is hatályos még a kérdéses monopoljog, illetőleg végeztessünk szellemi vagyonértékelést, amennyiben a vásárolandó hasznosítási vagy tulajdonjog reális, fair piaci értékére vagyunk kíváncsiak.

Kérdése van? Írjon a szerzőnek!