A szabadalmi jog bonyolult. Ezt az állítást mindenki megerősítheti, aki szabadalom megszerzésére irányuló eljárásban vagy netalán bitorlási eljárásban érintett vagy valaha érintett volt. De miért is vágnak mégis bele sokan? Mert a megszerzett szabadalom kizárólagos jogot biztosít az adott műszaki megoldásra, azaz azt nem hasznosíthatja más szereplő a szabadalom tulajdonosának engedélye nélkül. Ezáltal egy szabadalom olyan gazdasági előnyt biztosíthat, ami meghaladja a bonyolultságból eredő hátrányokat, és így a szabadalmaztatás összességében mégiscsak olyan folyamatnak tekinthető, ami kockázatos ugyan, de megéri belevágni. A bonyolultság ebben az esetben azt jelenti, hogy egy szabadalmazható megoldást kidolgozó feltaláló (akiről a találmány megalkotásának okán feltételezzük, hogy műszaki végzettségű vagy műszaki vénával rendelkezik) jellemzően nehezen boldogul a jogi útvesztőben, aminek gyakori következménye az elutasítás, illetve jobb esetben az, hogy a feltaláló – szakértő segítség nélkül – csak a reálisan megszerezhető oltalomnál kisebb gazdasági értékű oltalmat képes szerezni.
Adódik tehát a címben is feltett kérdés: kihez lehet segítségért fordulni szabadalmi ügyekben. A válasz rövid és tömör és nem meglepő: szakterületen jártas szakemberhez, aki lehet szabadalmi ügyvivő vagy ügyvéd. Megjegyezzük, hogy bonyolult esetekben (pl. jogérvényesítési eljárásokban) bizony jellemző a kettős képviselet, ahol az erős műszaki hátterű szabadalmi ügyvivő és a szélesebb körű jogi tudással rendelkező ügyvéd együttműködve próbálja „kihozni a lehető legtöbbet” az adott ügyből. A válasz bővebb kifejtéséhez érdemes mélyebben áttekinteni a szabadalmi eljárások szakaszait.
Az iparjogvédelmi eljárás alapvetően két részre osztható, jogszerzésre és jogérvényesítésre.
Az eljárás első szakasza a jog, jelen esetben a szabadalom megszerzése. Ebben az etapban leginkább szabadalmi ügyvivő segítségét célszerű kérni. A szabadalmi ügyvivők olyan szakemberek, akik egyrészt mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi MSc végzettséggel rendelkeznek, és emellett felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamot végeztek, majd három év ügyvivőjelölti gyakorlatot követően szabadalmi ügyvivői szakvizsgát és esküt tettek. Ez a kettős műszaki-jogi végzettség és az évekig tartó gyakorlat teszi lehetővé, hogy a szabadalmi ügyvivők értékes és érvényesíthető jogokat szerezzenek az ügyfelek számára. Szabadalmi ügyvivőnek az nevezheti magát, aki tagja a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamarának.
A műszaki hátterüknek köszönhetően a szabadalmi ügyvivők képesek a feltaláló megoldásának teljes körű átlátására, és segítséget tudnak nyújtani a legelső lépésektől kezdve. Érdemes ezért a fejlesztés korai fázisában szabadalmi ügyvivővel konzultálni, aki a megfelelő feltárás érdekében általában lényeges pontosításokat és bővítéseket javasol, például kiegészítő kísérletek elvégzését kéri. Adott esetben az ügyvivő által idejekorán elvégzett előzetes újdonságkutatás rámutathat, hogy a megoldás (vagy ahhoz nagyon közelálló) már létezik. Ez nyilvánvalóan szomorú hír, viszont a kapott információ ismeretében nem vész kárba anyagi erőforrás olyan munkával, aminek az eredményére nem lehet szabadalmat szerezni (és így vélhetően nincs is számottevő piaci értéke). Ismert újdonságrontó megoldások egyébként nem feltétlenül jelentenek szabadalomszerzésre nézve elháríthatatlan akadályt, mert ebben a korai fázisban akár új irányokat is kijelölhetnek a fejlesztés későbbi szakaszaira.
Többszöri konzultációt követően a szabadalmi ügyvivő elkészíti a megoldást megfelelő mértékben ismertető szabadalmi bejelentést és benyújtja az iparjogvédelmi hatósághoz. A hatóságok előtti megadási eljárásban érdemben tudnak reagálni a szintén műszaki és jogi képzettséggel rendelkező hivatali elbírálók által felhozott dokumentumokra és az ezen alapuló kifogásokra, és a bejelentő érdekeinek megfelelő, lehető legtágabb oltalmi körrel rendelkező szabadalmat megszerezni.
A másik fontos logikai egység a jogérvényesítés. A szabadalmi oltalom gyakorlatilag arra jogosít fel, hogy másokat eltiltsunk a szabadalomban leírt megoldás használatától. Ezért a jog megszerzésével még csak félúton vagyunk a siker felé vezető úton: ha a megoldás sikeres, akkor előbb-utóbb megjelennek a bitorlók/másolók és a jogot érvényesíteni is kell.
Jogérvényesítés alatt általában bitorlási pereket értünk. A szabadalmas a bitorlóval szemben polgári jogi igényeket támaszthat, pl. a bitorlás bírósági megállapítása, bitorló eltiltása a további jogsértésektől, adatszolgáltatás, gazdagodás visszatérítése és kártérítés. Ezek a polgári jogi igények polgári peres úton érvényesíthetők. Következtethetnénk a „polgári jog” és „polgári peres eljárás” kifejezésekből, hogy ez a fázis kisebb részben szól a műszaki megoldásról, és nagyobb teret kap a jog, és részben igazunk is lenne. Éppen ezért ebben a szakaszban jellemző, hogy iparjogvédelmi ügyekre szakosodott ügyvédek is csatasorba állnak. Azonban azt fontos hozzátenni, hogy ezeknek a polgári jogi eljárásokban is meghatározó szerep jut a műszaki kérdéseknek: a bitorlás tényét bizonyítani kell bíróságon, ami nagyrészt műszaki kérdés, ezért az eljárásban részt vevő fél képviseletét célszerűen ügyvéd és szabadalmi ügyvivő vállvetve látja el.
Visszatérve a címben feltett kérdésre: a szabadalmi oltalom megszerzéséhez szabadalmi ügyvivőktől kaphatunk hathatós segítséget, míg jogérvényesítési (pl. bitorlási) ügyekben jellemzően iparjogvédelemre specializálódott ügyvédek és szabadalmi ügyvivők együttműködése biztosítja a professzionális képviseletet.
Segítségre van szüksége? Forduljon hozzánk bizalommal – nálunk a fent részletezett személyi feltételek maradéktalanul rendelkezésre állnak, műszaki területtől függetlenül!
Lezsák Gábor
európai és magyar szabadalmi ügyvivő
partner
okl. vegyész
