A mesterséges intelligencia (MI) észrevétlenül a mindennapjaink része lett, sok esetben anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. A MI számos definíciója ismert, melyek közül az egyik legelterjedtebb az Oxford számítástechnikai szótár (szerk.: Sibu, 1989.) meghatározása, amely szerint a mesterséges intelligencia a számítástudománynak az a területe, amely emberi intelligenciát igénylő feladatokat megoldó számítógépes programok készítésével foglalkozik.
A MI fogalmának meghatározása, illetve annak jogi szabályozása a legtöbb jogrendszerben ezidáig nem valósult meg.
A jelenleg hatályos magyar jogszabályi háttér sem definiálja a mesterséges intelligencia fogalmát, így azokat számítógépi programoknak, illetve szoftvereknek tekintjük. A szerzői jogi törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdés c) pontja alapján a szoftver egy számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció.
Másfajta megközelítésben vizsgálva, egy mesterséges intelligencia gyenge vagy erős mesterséges intelligencia lehet. A gyenge MI-n alapuló eszközök csak úgy tesznek, mintha intelligensek lennének, azonban ennek alátámasztása nem bizonyított, míg az erős MI-ra épülő eszközök önállú tudattal rendelkező entitások. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyenge MI olyan szoftverek formájában valósul meg, melyek közvetlen emberi beavatkozás nélkül nem alkalmasak a rendeltetésüknek megfelelő feladat elvégzésére. Ezzel szemben az erős MI-n alapuló eszközök minimális emberi interakcióval vagy akár anélkül is képesek gondolkodást igénylő feladatok ellátására.
A technika jelenlegi állása szerint a mesterséges intelligenciát használó eszközök lényegében a gyenge MI szintjét érik el, így azok törvényi szabályozása a szoftvereknél alkalmazható jogi normákból levezethető. A jövőben az önálló tudattal rendelkező, erős MI-t alkalmazó entitások jogi szabályozása válhat szükségessé, mivel működési mechanizmusuk miatt célszerű lehet azok különös törvényi szabályozása.
A jelenleg fejlesztett, MI-vel működő szoftverek egyre inkább képesek az önálló problémamegoldásra, így működtetésükhöz is egyre kevesebb emberi beavatkozás szükséges. Ez felveti azt a kérdést, hogy a feladatok kvázi emberi beavatkozás nélküli elvégzésével, az erős MI önálló jogalanynak tekinthetők-e? Habár az önálló jogalanyiság megítélése számos területen vizsgálható, a továbbiakban csak a szerzőség kérdéskörét tekintjük át.
Tegyük fel, hogy egy önállóan gondolkodó, erős MI-t alkalmazó eszközt olyan kreatív munka, például művészeti alkotás, irodalmi vagy zenei mű megalkotása céljából hoznak létre, mely alkotás egyéni, eredeti jelleggel rendelkezik. Létrejönnek szerzői jogok a mű kapcsán, mivel az megfelel bizonyos szerzői jogi kritériumoknak (Szjt. 1. § (1)-(3))? Ebben az esetben kit tekinthetünk szerzőnek? A szoftver megalkotóját vagy magát a mesterséges intelligenciát?
A kérdés megválaszolásához először egy MI-vel működő szoftver működését kell megvizsgálni. A gondolkodást igénylő feladatok megoldására alkalmas számítógépi programok ún. tanuló algoritmusok használatával tudnak jövőbeni döntéseket hozni. A tanuló algoritmusok egy előre meghatározott bemeneti adathalmaz alapján összefüggéseket, hipotéziseket alkotnak. A szoftver ezeket a tanult hipotéziseket új, korábban még nem látott adatokon is alkalmazza és ez alapján hoz önálló, független döntéseket.
A humán faktor az erős MI esetében legalább az alábbi lépéseknél nélkülözhetetlen: a szoftver által megoldandó feladat megfogalmazása, a számítógépi program megalkotása, a tanuló, bemeneti adathalmaz kiválasztása, adott paraméterek beállítása, illetve a tanult hipotézis alapján generált kimenet (eredmény) értékelése.
A szerzőség kérdésénél kétféle megközelítés lehetséges. Egyrészt tekinthetjük szerzőnek a mesterséges intelligenciát, azonban a szerzői joggal védett alkotásokat számos ország jogrendszere csak humán szerzőknél ismeri el. Többek között az USA, Ausztrália, Európa esetjogában is megjelennek olyan döntések, melyben kimondják, hogy nem ember által alkotott művek nem tartozhatnak szerzői jogi védelem alá.
A másik nézőpont alapján a szerzőség a szoftvert létrehozó természetes személyt illeti meg, így szerzői jogok keletkezhetnek az egyéni, eredeti jellegű alkotások tekintetében. Ezt a nézőpontot támogató döntések születtek Hongkongban, Írországban, Indiában, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban.
A hatályos magyar szabályozás értelmében a szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta (Szjt. 4. § (1) bekezdés). Ez egyrészt azt jelenti, hogy a szerzőséghez kapcsolódó vagyoni jogok kivételes esetekben átruházhatók és átszállhatnak (Szjt. 9. § (6) bekezdés), de a személyhez fűződő jogok kizárólag a művet megalkotó személyt illetik meg. Másrészt, ebből az is következik, hogy a szerző csak természetes személy lehet.
A normaszöveg értelmezése alapján nem ember által, például állat vagy számítógép által létrehozott alkotások nem részesülhetnek szerzői jogi oltalomban. A magyar szabályozás tehát a második nézőponthoz igazodik, azaz a programot készítő természetes személyt tekinti szerzőnek. A számítógépi programot csak egyfajta segédeszköznek tekinti, ami a cél eléréséhez nélkülözhetetlen, például ahogy az analóg technikával készített fotóművészeti alkotás sem jöhetne létre fényképezőgép, fotópapír, film, vegyszerek és laboreszközök nélkül. A Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez (szerk.: Gyertyánfy, 2014.) című kiadvány megfogalmazása szerint: „Még akkor is az ember alkot, ha a gép messzemenően kiszolgálja”.
Fontos megjegyezni, hogy a magyar törvények alapján a szerzői jogok és a szerzőség keletkezéséhez nincs szükség külön jogi aktusra. Ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek kell tekinteni, akinek a nevét ilyenként a művön a szokásos módon feltüntették. Ha a szerző nem tüntette fel a nevét, a szerzőséget alátámaszthatja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által vezetett, közhiteles önkéntes műnyilvántartást igazoló közokirat vagy közös jogkezelő szervezet által kiállított teljes bizonyító erejű magánokirat. Amennyiben a fenti esetek egyike sem alkalmazható a szerzőség alátámasztására, az ellenkező bizonyításáig a művet először nyilvánosságra hozó személyt kell szerzőnek tekinteni (Szjt. 94/B. §).
A jövőben a mesterséges intelligencia fejlődésével az annak felhasználásával létrehozott kreatív alkotások minősége is egyre jobb lesz. Várhatóan egyre kisebb lesz a különbség az ember és a gép által alkotott művek között, így annak az eldöntése is nehézségbe ütközhet, hogy egy adott alkotást ember vagy gép hozta-e létre. Ez felveti a mesterséges intelligencia által készített alkotások, illetve a szerzői jogok egységes szabályozásának szükségességét, valamint előrevetíti az önállóan cselekvő mesterséges entitások jogalanyiságának meghatározását.
Kérdése van? Forduljon hozzánk bizalommal!
Beregszászi Patrícia
szabadalmi ügyvivőjelölt
molekuláris bionikus mérnök
okl. biotechnológus
