Közkinccsé válhat a Ferrari műalkotásának dizájnja

Elásott kincsben kicsi a haszon

„Elásott kincsben kicsi a haszon” – gondolhatta a Ferrari 250 GTO modelljéről az Ares Performance AG („Ares”) társalapítója, Dany Bahar, aki korábban betöltötte már a Ferrari kereskedelmi igazgatóhelyettesi székét, de aki ismert a Lotus luxus sportautógyártó volt vezérigazgatójaként is, amikor védjegytörlési eljárást kezdeményezett a Ferrari 250 GTO megjelenését oltalmazó európai uniós térbeli védjegy ellen.

Ferrari 250 GTO, a legdrágább műalkotás

A 250 GTO évtizedek óta a Ferrari legnagyobb legendája. Akinek nincs, az nem is igazi Ferrari-gyűjtő, és mivel az 1962 és 1964 között gyártott típusból összesen 39 darab készült, a legtöbb Ferrari rajongónak nincs. Külön érdekessége a Ferrari modellnek, hogy ez a világ legdrágábban eladott autója is egyben. Egy 1962-es példány – amelyet a volt F1 bajnok Phil Hill vezetett, amikor megnyerte vele a Targa Florio autóversenyt – 2014. évben egy hivatalos aukción 48,4 millió dollár, akkori árfolyamon több mint 11 milliárd forint vételáron cserélt gazdát. Hozzáadott az autó értékéhez az a tény is, hogy a további tíz versenyből – amelyen az autót még elindították – kilencen győztek vele, egyen pedig második lett.

A Ferrari jogász csapata mindig is híres volt arról, hogy a legvégsőkig képes elmenni, ha a gyártó autóiról van szó. Egy ilyen impozáns autó esetében pedig bőven akad jogvitának táptalaj. 2018 szeptemberében az Ares Design Modena S.r.l. („Ares”) a RobbReport.com luxus-életmód magazinban bejelentette, hogy kereskedelmi forgalomba tervezik hozni a modern Ferrari F12 Berlinetta alvázára épített 250 GTO replikáját, erről pedig még – a jelen cikk borítóképén szereplő – tervrajzokat is közöltek a cikkben.

A Ferrarinak sem kellett több: 1 hónappal később, 2018 októberében ideiglenes intézkedés elrendelése iránti eljárást kezdeményeztek az Ares ellen szerzői jogi, polgári jogi, versenyjogi és védjegyjogi alapokon. Az eljárásban az elsőfokú bíróság a kérelmet – kizárólag védjegyjogi oldalról vizsgálva – elutasította, míg a másodfokú bíróság rendkívül érdekes megállapításokat tett:

A Bolognai bíróság hangsúlyozta, hogy a szerzői jogi és védjegyjogi jogsértéseket külön-külön kell kezelni. Ugyanis, míg a védjegybitorlás kulcseleme a fogyasztók általi összetévesztés valószínűségében rejlik, addig a szerzői jogi bitorlást abból a szempontból kell értékelni, hogy az egy jogosulatlan reprodukciója-e a szerzői jogilag védett alkotásnak vagy sem. Ezért, ha védjegyjogi aspektusól nem is alapos a Ferrari kérelme, szerzői jogi szempontból még elbírálható.

A bíróság a szerzői jogi értékelés során megállapította, hogy a Ferrari 250 GTO művészi értékkel rendelkezik, ugyanis az autóiparban egy ikonikus típusként tekintenek rá. Tovább boncolgatva a kérdést a bíróság levezette, hogy „ahogy Michelangelo Dávid szobra vagy da Vinci Monda Lisa festménye is, úgy [az autóipar számára] a 250 GTO – amelyből 1962 és 1964 között mindössze 36 példány készült – egy valódi műalkotás.

„Use it or loose it”

Dany Bahar 2018 szeptemberében bejelentette, hogy a 290.000 euró értékű Ferrari F12 Berlinettát – a jelen cikk borítóképén látható módon – a 250 GTO stílusára tervezi átdolgozni, és az átdolgozást pedig közel egymillió euróért szeretné továbbadni. Az Ares tehát a 2007. évben bejelentett Ferrari 250 GTO megjelenését oltalmazó európai uniós térbeli védjegy ellen a tényleges használat hiányára alapítva kérte a védjegyoltalom megszűnésének megállapítását az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalától („EUIPO”). A könnyebb eligazodás érdekében érdemes megjegyezni a térbeli védjegyek normatív definícióját: „olyan védjegyek, amelyek részben vagy egészben térbeli ábrázolású alakzatok, mint például a tárolók, a csomagolások, maguk a termékek vagy azok megjelenése”.

A 2018 decemberében benyújtott használat hiánya miatti megszűnésre alapított kérelmében az Ares azt állította, hogy a Ferrari 1964 óta nem használta a szóban forgó védjeggyel oltalmazott formát, a 43 évvel később történő védjegybejelentésének semmi ésszerű indoka nem volt, és következésképpen rosszhiszeműen jelentette be a szóban forgó védjegyet, elzárva ezáltal mindenki mást – beleértve az Arest is – attól, hogy hasonló külsejű sportautót készítsen vagy adjon el, erre pedig mi sem szolgál jobb bizonyítékként, minthogy az európai uniós védjegyet a oltalom megszűnésének megállapítása iránti kérelem benyújtása előtt már legalább – a jogszabály által megkövetelt – öt éve nem használta.

Az Ares által hivatkozott és az angol nyelvben rendkívül találóan megfogalmazott „use it or loose it” elv lényege abban áll, hogy „ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg az európai uniós védjegy tényleges használatát az Unióban az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, az európai uniós védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben [az európai uniós védjegyről szóló rendelet] meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.”

Hogyha tehát a jogosult – aki jelen esetben a Ferrari – öt éven át megszakítás nélkül nem használja ténylegesen védjegyét, akkor lehet kérni a védjegyoltalom megszűnésének megállapítását vagy az oltalom megfelelő korlátozását a használat elmaradásával érintett árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ennek a jogintézménynek versenyjogi gyökerei vannak, ugyanis nem indokolt a védjegyjog által biztosított kizárólagos jogot fenntartani olyan megjelölésekre, amelyeket a jogosultja nem használ gazdasági tevékenysége során.

A védjegyjogi gyakorlat alapján a védjegy tényleges használata azt jelenti, hogy az alapvető rendeltetésének megfelelően és annak érdekében használják akként, hogy az árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások tekintetében piaci részesedést teremtsen meg vagy tartson fenn. [Ansul ügy, C-40/01. számú döntés]

A Ferrari nem tudta teljeskörűen igazolni a 2013 és 2018 közötti időszakban történő tényleges szakadatlan használatot, ezért az EUIPO úgy határozott, hogy a 28. osztályban szereplő játékautók, illetve méretarányos autók kivételével valamennyi, a 250 GTO térbeli védjegy által oltalmazott áru tekintetében a védjegy oltalma megszűnik.

Ez nem csak azt jelenti, hogy az EUIPO nem jogerős döntése alapján – az Európai Unióban – ezentúl csupán a hasonló kinézetű játékautók másolása esetén léphet fel a Ferrari, hanem azt is, hogy 250 GTO kinézetű gépjárművek reprodukciója ellen a védjegyjog többé nem nyújt védelmet a Ferrarinak.

Használat elmaradásának kimentése

A Ferrari szerencséjére még csak az elsőfokú döntés született meg, és mivel az ellen a Ferrari 2020 júliusában már benyújtotta fellebbezését, az EUIPO döntése korántsem végleges. Ahogy a jogszabály szövegében is szerepel, akkor szűnik meg a védjegyoltalom, ha a jogosult a használat elmaradását nem képes kellőképpen igazolni. Iránymutatást nyújt a használat elmaradásának kimentésére az Európai Unió Bíróságának egy védjegyjogi tárgyú ítéletében tett megállapítása, ahol kifejtette, hogy a védjegy használatának elmaradását kellőképpen igazolja az olyan akadály, amely közvetlenül kapcsolódik e védjegyhez, annak használatát lehetetlenné vagy ésszerűtlenné téve, és amely az említett védjegy jogosultjának akaratától független. Hozzátette, hogy „a kimentési okokat nem lehet nagyvonalúan értelmezni”. [Häupl/Lidl ügy, C-246/05]

Kérdés tehát, hogy a Ferrari képes lesz-e megfelelően igazolni a tényleges használatot vagy kimenteni a használat elmaradását úgy, hogy azt az EUIPO másodfokon eljáró fellebbezési tanácsa a Ferrarira nézve már pozitívan bírálja el? Ha a kérdésünkre a válasz nemleges, úgy megnyílhat az út a hasonló kinézetű gépjárművek tervezői előtt, hogy szabadjára engedjék kreativitásukat. Természetesen a jogvédelem más aspektusokból is megilleti a Ferrarit, gondoljunk csak a fent ismertetett Bolognai bíróság döntésére, amelyben műalkotásnak minősítette a 250 GTO-t. Bárhogy is dönt az EUIPO, nem fogják ellepni az utakat 250 GTO kinézetű autók, nem beszélve arról, hogy végső soron a felek még az Európai Unió Bírósága előtt is kifejthetik álláspontjukat.

Ferrari, McDondald’s, Adidas és társai

Összegezve tehát, a Ferrari 250 GTO európai uniós térbeli védjegy oltalma a 12. és 25. osztályok tekintetében visszavonásra került, és csupán a 28. osztályba tartozó játékautók és méretarányos autók tekintetében nyújt védelmet jogosultjának. Habár, az EUIPO törlési osztályának döntése mindenképpen figyelemreméltó, az utolsó szó az ügyben nem most hangzott el.

A jogvita kimenetelét mindenképp érdemes megvárni, mert úgy látszik, hogy egy érdekes tendencia van kibontakozóban az európai hivatal előtt a legnagyobbak „védjegyfoglalásának” szankcionálására. Gondoljunk csak bele, hogy az Adidas 12000 oldalnyi bizonyíték és minden fokú jogorvoslat kimerítése után 2019 júliusában elveszítette a három függőleges párhuzamos csíkot oltalmazó európai uniós védjegyét, de említésre méltó a McDonald’s Big Mac ügye is, amelyben bár, megállapításra került a ’Mc’ előtag, mint védjegycsalád jóhírneve, a tényleges használatot igazoló megfelelő bizonyítékot a McDonald’s mégsem tudott az EUIPO előtti eljárásban előterjeszteni.

Mindazonáltal, hogy a 250 GTO térbeli védjegyoltalmának jövője kérdéses, a típus nevét, illetve a gyártó logóját továbbra sem használhatja senki jogszerűen, illetve amint azt fent láttuk, versenyjogi és szerzői jogi alapokon – különösen Olaszországban – a Ferrari akár sikerrel meg is védheti autóit a jogtalan másolás ellen.