Egy új műszaki megoldás oltalmazásakor gyakran felmerül a kérdés, hogy szabadalmat vagy használati mintaoltalmat érdemesebb-e szerezni. Az alábbiakban röviden áttekintjük a két oltalmi forma közötti lényegesebb eltéréseket, ami segítséget jelenthet a kérdés eldöntésében.
A találmány követelményei
A két oltalmi forma között az egyik legfontosabb különbség a találmány oltalomképességével szemben támasztott törvényi követelményekkel kapcsolatos. Szabadalmi igény esetén az újítás mértékével – az úgynevezett feltalálói tevékenységgel – szemben támasztott elvárások jóval magasabbak, mint használati minta esetén. Az előbbi esetben az alkotói színvonalnak általában meg kell haladnia egy felsőfokú végzettségű szakember rutinszerű tervezői, fejlesztői, konstruktőri tevékenységét, míg a használati minta esetén a feltalálótól nagyjából egy technikusi végzettségnek megfelelő szaktudást vár el a jogalkotó. Ennek megfelelően a szabadalmi oltalom magasabb absztrakciós szintű, vagyis általánosabban megfogalmazott találmányok, akár műszaki koncepciók, rendszertervek oltalmazását is lehetővé teszi. Ezzel szemben használati mintát a kiviteli alak szintjén bemutatott, ennél fogva sokkal konkrétabb megoldásokra lehet szerezni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szabadalmi oltalmat általában (de nem minden esetben) nehezebb megkerülni, mint egy használati mintaoltalmat.
Az oltalmazhatóság szempontjából egy további lényeges eltérés, hogy a szabadalmi oltalomra bejelentetett találmánynak olyan új megoldásnak kell lennie, ami az első bejelentés napja előtt még semmilyen formában nem jutott jogszerűen nyilvánosságra. Ezzel szemben a használati minta esetén a bejelentő számára rendelkezésre áll egy hat hónapos türelmi idő arra, hogy amennyiben az adott megoldást a bejelentés előtt bármilyen módon nyilvánosságra hozta (pl. forgalmazni kezdte), akkor a nyilvánosságra jutás napjától számított hat hónapon belül használati mintabejelentést tehet úgy, hogy a korábbi nyilvánosságra jutás a mintára nézve nem lesz újdonságrontó. Az említett türelmi idő különösen hasznos akkor, ha például a tudományos kutatási szférában kialakult publikációs kényszer miatt egy – egyébként oltalomra esélyes – megoldás a tervezett szabadalmi bejelentés előtt már közlésre került.
A külföldi oltalomszerzési lehetőségek
Tekintettel arra, hogy egy új megoldás kapcsán a kizárólagos hasznosítás jogot a bejelentők legtöbbször nem csak Magyarországra vonatkozóan kívánják megszerezni, fontos pár szót ejteni a külföldi oltalomszerzési lehetőségekről is. Szabadalom esetén viszonylag nagy a mozgástér, mivel ez az oltalmi forma a világ szinte valamennyi országában létezik, továbbá különféle nemzetközi egyezmények (például a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) vagy az Európai Szabadalmi Egyezmény) a külföldi oltalomszerzést megkönnyítik, az eljárási költségeket optimalizálják. Ezzel szemben használati mintaoltalom Európában csak közel két tucatnyi országban létezik, és Európán kívül is csak néhány országban lehet ilyen oltalmi formát igényelni. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy használati mintabejelentés csak közvetlenül tehető a külföldi szabadalmi hivataloknál, vagyis a külföldi oltalomszerzésben nincsenek könnyítést jelentő nemzetközi egyezmények. Ez alól az egyetlen kivételt az jelenti, hogy néhány országban a nemzetközi (PCT) szabadalmi bejelentés a nemzeti szakaszba lépéskor használati mintabejelentéssé alakítható át.
Az engedélyezési eljárás hossza
A két oltalmi forma között egy további jelentős eltérés az engedélyezési eljárás jellegében mutatkozik. A szabadalmaztatás egy több lépcsős, átlagosan 4-6 évig tartó eljárás, amelynek a legkritikusabb része a találmány újdonságának, alkotói színvonalának és ipari alkalmazhatóságának szigorú vizsgálata, az ún. érdemi vizsgálat, a hivatal által korábban elvégzett újdonságkutatás alapján. Mivel az érdemi vizsgálat során a szabadalmi hivatalok gyakran két-három végzést is kiadnak különféle érdemi kifogásokkal, az eljárás jelentős költségeket emészthet fel, amennyiben azok szakszerű elintézésével a bejelentő egy komoly tapasztalatokkal rendelkező szabadalmi ügyvivőt bíz meg.
A használati minta engedélyezési eljárása ezzel szemben rendkívül egyszerű és gyors (általában legfeljebb 1 évet vesz igénybe); gyakorlatilag csak egy alapos formai vizsgálaton esik át a bejelentés, vagyis a hivatalok érdemi vizsgálatot nem végeznek. Bár a költséges és hosszadalmas érdemi vizsgálat elmaradása miatt a használati mintabejelentés sokak számára rendkívül vonzónak tűnik, fontos tudni, hogy az oltalmazhatóság törvényi feltéleleinek az érdemi vizsgálat nélkül is teljesülniük kell, de ennek felelősségét a törvény a bejelentőre helyezi át. Magyarán, ha az oltalomszerzést követően egy megsemmisítés eljárás keretében bárki kétségbe vonja a minta érvényességét, az illetékes hatóság (szabadalmi hivatal vagy bíróság) kötelező jelleggel elvégzi a minta érdemi vizsgálatát, és ha bizonyítást nyer, hogy a minta az első bejelentés időpontjában nem volt új, nem alapult feltalálói lépésen vagy nem volt iparilag alkalmazható, akkor a mintaoltalmat a bejelentési napra visszaható hatállyal megvonják.
Egyéb különbségek
Szintén különbséget jelent a két oltalmi forma között, hogy egy szabadalmi bejelentésben több találmányra is lehet oltalmat igényelni, ha azokat összeköti egy közös találmányi gondolat. Gyakori eset, hogy egy berendezésként vagy rendszerként megfogalmazott találmány mellett a berendezés vagy a rendszer működtetésére vonatkozó eljárás is a szabadalom részét képezi. Ezzel szemben egy használati mintabejelentésben csupán egyetlen találmányra lehet oltalmat igényelni, ami csak eszköz, berendezés vagy rendszer lehet. Eljárásokra, anyagkeverékekre és eszközök újszerű alkalmazására – a szabadalommal ellentétben – használati mintaoltalom nem igényelhető.
Végül, de nem utolsó sorban az oltalmi idő hosszában is jelentős az eltérés a két oltalmi forma között. Míg egy szabadalom akár 20 évig is fenntartható, addig a használati mintaoltalom esetén legfeljebb 10 évig lehet az oltalmat érvényben tartani. Ebből adódóan használati mintaoltalmat inkább az olyan megoldásokra érdemes szerezni, ahol a mintaoltalommal védett termék rövidebb életciklusú és ezáltal rövidebb idő alatt kitermeli az oltalomszerzés költségeit.
Kérdése van? Keresse a cikk szerzőjét:
Dr. Harangozó Gábor
ügyvezető helyettes
európai és magyar szabadalmi ügyvivő
a gépészeti és villamossági szabadalmi szakterület vezetője
partner
okl. villamosmérnök, Ph.D.
