Alapvető kérdésként merül fel mind nemzeti, mind uniós szinten, hogy vajon szükséges-e a versenyjogi fellépés a dinamikusan fejlődő, platformok uralta piacokon. A platformoktól eredő innováció és technológiai fejlődés okozta társadalmi jólét ugyanis bizonyos esetekben szemben áll a versenyellenes gyakorlatuk okozta társadalmi veszteséggel.
Az Európai Bizottság digitális egységes piac létrehozására irányuló kezdeményezésének keretében elérkezett az ideje a nagy platformok uralta digitális piacokon egy méltányos versenyfeltételeket megteremtő, az online platformok versenyjogi keretrendszerét megteremtő, az Unióban egységes hatállyal bíró jogszabály megalkotásának.
Első tervezettként mutatták be 2020. december 15. napján a digitális ágazat vonatkozásában a megtámadható és méltányos piacokról (digitális piacokról szóló jogszabály; angolul: Digital Markets Act, a továbbiakban: „DMA”) néven azt a koncepciót, amely a digitális piacokon megkerülhetetlen szereplők, az úgynevezett kapuőrök tevékenységét szorítaná olyan keretek közé, amely nem engedné, hogy tevékenységük a versenyjogi szempontból kívánatos keretekből káros irányba burjánzzon.
A cikkem első részében részletesen bemutattam, hogy hogyan jutott el a Bizottság a DMA tervezetének megalkotásáig, ebben a részben pedig a kapuőri minőség és a rájuk róni tervezett kötelezettségek kerülnek részletesebb bemutatásra.
Kik azok a kapuőrök?
A DMA figyelembe veszi a digitális piaci környezet sajátosságait az érintett piac meghatározása és a piaci erő mérése vonatkozásában, amelynek mentén alakította ki a Bizottság azon kvantitatív és kvalitatív tényezőket, amelyek alapján egy alapvető platformszolgáltatást nyújtó vállalkozás kapuőrként minősíthető.
A javaslat szerint a kapuőrök olyan méretű alapvető platformszolgáltatók, amelyek (i) hatással vannak a belső piacra, ezáltal jelentős hatást gyakorolnak a digitális piacokra történő belépésre (ii) az üzleti felhasználók számára fontos átjárót tartanak ellenőrzésük alatt a végső fogyasztók felé, (iii) beágyazódottak és tartós pozíciót élveznek, megerősítve a meglévő piacralépési korlátokat.
Ezek a tényezők azzal járnak, hogy számos üzleti felhasználó nagymértékben függ e kapuőröktől, ez pedig egyes esetekben az üzleti felhasználók irányába tanúsított tisztességtelen magatartáshoz vezethet.
A kapuőröket érintő kötelezettségek
A Bizottság a DMA javaslattal számos kötelezettséget és tilalmat irányozott elő a kapuőrnek minősülő alapvető platformszolgáltatásokkal szemben. A jelen cikk a jelentősebb hatással járó szabályozási tervezeteket részletezi.
Alapvetően elmondható a DMA tervezetről is, hogy az összhangban áll az Európai Unió fogyasztói jólétet és KKV szektort erősítő politikájával, ugyanis a javaslat alapján a kapuőrök nagyobb szabadságot kötelesek biztosítani a szolgáltatásaikat igénybe vevők számára.
Ennek megfelelően a kapuőr köteles lehetővé tenni az üzleti felhasználók számára, hogy eltérő árakon és feltételek mellett kínálják ugyanazon termékeket vagy szolgáltatásokat harmadik fél online közvetítő szolgáltatásokon keresztül, ahogy azt is, hogy ajánlatokat reklámozzanak és szerződést kössenek a vásárlóikkal a kapuőr platformszolgáltatásának használata nélkül.
A végfelhasználók vagy fogyasztók számára pedig köteles lehetővé tenni a kapuőr, hogy eltávolítsanak az alapvető platformszolgáltatásán előre telepített bármely szoftveralkalmazást. Ezen túlmenően köteles lehetővé tenni olyan harmadik fél szoftveralkalmazások vagy szoftveralkalmazás-áruházak telepítését és tényleges használatát, amelyek a kapuőr operációs rendszereit használják vagy azzal együttműködnek, és lehetővé teszi e szoftveralkalmazások vagy szoftveralkalmazás-áruházak számára, hogy azokhoz a kapuőr alapvető platformszolgáltatásától eltérő eszközökkel is hozzá lehessen férni.
A kapuőrökkel szemben előírt kötelezettségek listája egyszersmind a jogbiztonságot szolgálja, ugyanis a kiszámíthatóbb versenyjogi fellépés előmozdítása érdekében rögzíti azokat az alapvető jogi követelményeket, amelyeket a jelenleg is kapuőrnek minősülő platformot üzemeltető vállalkozásoknak a jogszerű, versenykonform működéshez teljesíteniük kell, továbbá amelyek egyúttal a jövőben jelentősebb piaci pozíciót, adott esetben kapuőri státuszt elérő szolgáltatók számára is előzetes viszonyítási alapként szolgálhatnak a globális piaci folyamatoknak megfelelő üzleti modellek alakításához.
Gyakorlati példa a fentiekre – Apple v. Epic Games
Bár az eset az Egyesült Államokhoz köthető, a tényállás rendkívül hasonló a DMA által szabályozni tervezett gazdasági helyzetekhez.
Az Apple Inc. és a népszerű Fortnite telefonos játékszoftver gyártója, az Epic Games közötti jogvita tényállását az adta, hogy az Apple az okoseszközeire kizárólag az App Store alkalmazáspiacon keresztül engedi egyrészt a felhasználóknak a szoftvereket letöltését és telepítését, másrészt a telepített szoftvereken belüli vásárlások lebonyolítását. Kihasználva ezt a megkerülhetetlen platform pozícióját, az Apple 30 %-os jutalékot számít fel az alkalmazáspiacán történő tranzakciók után. A rendkívül népszerű és jövedelmező Fortnite játék tranzakciói utáni jutalékot elégelte meg a gyártó Epic Games és létrehozta az alkalmazásán belül a saját fizetési felületét – megkerülve ezzel az Apple rendszerét. Az Apple szerint ezzel az Epic Games megsértette a Fejlesztői Szerződési Feltételeket, ezért kitiltotta a Fortinte játékot az App Store-ból, amelyre válaszul az Epic Games keresetet adott be az Apple ellen. Amíg az Epic Games ezt a jutalékot az Apple „monopolista adójának” tekinti, addig az Apple szerint az az iOS App Store működési költségeit fedezi.
A jogvitás eljárás számos, versenyjogi szempontból izgalmas kérdéskört felvet, így – többek között – például az érintett piac meghatározását és azon az Apple erőfölénnyel való visszaélő magatartásának fennállását.
A Kaliforniai bíró megállapította, hogy az Apple „sikere nem illegális” és nem nyert bizonyítást, hogy az Apple erőfölényes helyzetével visszaélve irányítaná az App Store-t.
Bár a döntés szerint az Apple jogszerűen távolította el az Epic Games-t a felhasználási feltételeinek megsértése miatt, a bíró arról is határozott, hogy az Apple a továbbiakban nem tilthatja el a fejlesztőket, ha alternatív fizetési mechanizmusok létezésére szeretnének utalni alkalmazásaikban. A felhasználók így pedig nyilvánvalóan sokkal olcsóbban vásárolhatnának, hiszen az Apple jutaléka az árból kimaradna.
A jogvita kimenetele versenyjogi szempontból igencsak izgalmasnak tekinthető, ugyanis amennyiben a döntés jogerősen is ebben a formában fog napvilágot látni, úgy az hatalmas befolyással lehet az okostelefonpiacra, megnyitva az utat az innováció és az új üzleti modellek előtt.
Ha pedig feltételezzük, hogy a DMA javaslat által előírt kötelezettségeket az Uniós jogalkotás elfogadja, akkor az EU-ban a fent ismertetett eset fel sem merülhetne, mert az Apple – többek között – köteles lenne lehetővé tenni az üzleti felhasználók számára, hogy ajánlatokat reklámozhassanak és szerződést köthessenek vásárlóikkal a kapuőr platformszolgáltatásának használata nélkül.
ügyvédjelölt
