A szabadalom (vagy szabadalmi bejelentés, ha még nem adták meg) legfontosabb részét az igénypontok képezik. Hiszen ahogy a szabadalmi törvényben (1995. évi XXXIII. törvény) olvasható, a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Vagyis azt, hogy pontosan mit véd a szabadalmunk, a gyakran elég nyakatekert nyelvezettel írt igénypontok határozzák meg.
Mivel a szabadalom tulajdonosa – a szabadalmas – kizárólagos hasznosítási joggal rendelkezik a védett terméket vagy eljárást illetően, egyáltalán nem mindegy, hogy pontosan milyen jellemzőket írunk az igénypontokba. (A továbbiakban az egyszerűsítés kedvéért a szabadalom tárgya egy termék lesz, de a lentiek ugyanúgy érvényesek eljárásokra is.) A szabadalmas célja nyilván az, hogy minél szélesebb oltalmi kört kapjon; ugyanakkor a szabadalmi hivatalok csak olyan igénypontokra fognak szabadalmat adni, amik – többek között – megfelelnek az újdonság és a feltalálói tevékenység követelményének (egyszerűsítve: más korábban még nem találta fel ugyanazt, illetve nem lehet a korábbi ismeretek egyszerű kombinálásával létrehozni az adott találmányt).
Az igénypontok megfogalmazása azért is fontos, mert egy konkurens cég csak akkor bitorol, ha az ő termékükben a kérdéses szabadalom igénypontjában szereplő összes jellemző megvalósul. Tehát ha például van egy olyan szabadalommal védett termék, aminél az igénypontok szerint 10 jellemzőnek kell teljesülnie; akkor, ha a versenytárs rájön, hogy a 10-ből csak 9-cel is ugyanolyan jól működik a dolog, máris meg tudja kerülni a szabadalmat, és nyugodtan árusíthatja a termékét.
Egy másik példa, ami jól szemlélteti az igénypontokban megadott jellemzők mennyiségének – vagyis tulajdonképpen az oltalmi kör szélességének – a jelentőségét, a következő. Tételezzük fel, hogy kitalálunk egy új gyógyszert, aminek hatásához szükséges, hogy legyen benne A és B komponens. Sőt, utána rájövünk arra is, hogy ennél még jobb eredményt érünk el, ha az A és B komponens mellett még egy harmadik, C összetevőt is beleteszünk. Gondolhatnánk ekkor, hogy az 1. igénypontba rögtön írjuk bele mind a három komponenst, hiszen az a legszuperebb változat. Igen ám, de ha a konkurencia rájön, hogy a C komponens nélkül is hatékony az orvosság (csak kevésbé jó), akkor rögtön el fognak kezdeni A+B összetételű gyógyszert gyártani, ezzel pedig a piac egy részét elveszítjük. Ebben az esetben tehát az lenne a helyes eljárás, ha az 1. igénypontba (amit főigénypontnak nevezünk) egy olyan gyógyszer kerülne, amiben A és B komponens van, és csak egy aligénypontba írnánk bele, hogy egy további lehetőség, hogy tartalmaz még C komponenst is.
Ebből a fenti példából talán már azt is lehet érzékelni, hogy tulajdonképpen minél kevesebb jellemzőt (pl. összetevőt) adunk meg az igénypontokban, annál szélesebb lesz az oltalmi kör. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Elvégre ahhoz, hogy szabadalmat kapjunk, teljesíteni kell a fent említett újdonság és feltalálói tevékenység kritériumát. Túl kevés jellemzőt tartalmazó igénypontoknál fennáll annak a veszélye, hogy az a megoldás már a technika állásának része lesz, vagyis valaki már korábban feltalálta. (Arról nem is beszélve, hogy az igénypontoknak a találmány összes esszenciális jellemzőjét tartalmaznia kell; csak abból a megfontolásból, hogy tágabb legyen az oltalmi kör, nem hagyhatunk ki lényeges jellemzőket.)
Jöjjön még egy példa a fentiek szemléltetésére. A találmány legyen egy új focicipő, aminek segítségével pontosabban lehet passzolni a labdát. Ebben az esetben a lehető legszélesebb oltalmi kör elméletben az lenne, ha egyszerűen egy sportcipőt igényelnénk, mindenféle egyéb jellemző kikötése nélkül. Ezt azonban a szabadalmi hivatalok biztosan nem engedélyeznék, hiszen már ezerféle sportcipő létezik. Rendben, akkor adjunk meg egy jellemzőt: sportcipő, aminek a talpán stoplik vannak. Látható, hogy az oltalmi kör rögtön szűkült – most már a sima talpú cipőket kizártuk. De ez még mindig nem elég a szabadalomhoz, hiszen a stoplis cipők már ugyanúgy ismertek. Akkor muszáj további jellemzőket belefoglalnunk az igénypontba, tovább szűkítve az oltalmi kört. Például sportcipő, aminek a talpán stoplik vannak és a cipő orrán két irányítózónából álló bevonat van. Ezzel tovább korlátoztuk a szóba jöhető sportcipőket, hiszen most már az orráról is mondtunk valamit. De ez még mindig nem biztos, hogy elég lesz a szabadalomhoz – addig kell a (nélkülözhetetlen) jellemzőket hozzáadni, amíg el nem jutunk egy olyan sportcipőhöz, amit korábban még senki nem írt le. Így például a következő bonyolult igénypontot kaphatjuk:
„1. Sportcipő, különösen labdák továbbítási pontosságának fokozására, amely láb befogadására szolgáló belső teret határoló talprésszel és a talprészhez hozzáerősített felsőrésszel rendelkezik, a felsőrész bújtatónyílással, valamint a sportcipő felhúzását megkönnyítő és a bújtatónyílástól induló hasítékkal van ellátva, a hasíték környezetében egy vagy több összehúzó szerv, valamint az összehúzó szervnek a felsőrészhez történő csatlakoztatására szolgáló kapcsolószervek vannak elhelyezve, és a felsőrész külső felületének legalább egy része bevonattal van ellátva, a bevonat legalább két darab irányítózónából van összeállítva, az irányítózónák külső oldala ütközőszervekkel van ellátva, az ütközőszervek a külső oldalból kiálló és a külső oldal felületi normálisával 1–80°-os hajlásszöget bezáró tengelyű nyúlványok, valamint a nyúlványok által közrefogott fészkek rendezett együtteséből vannak összeállítva, ahol az egyes irányítózónákban elhelyezkedő ütközőszervek nyúlványait a hasíték felől a talprész felé terjedően egymás mellé sorolt hosszanti bordák alkotják, azzal jellemezve, hogy az egyes irányítózónákon (11, 12) belül elhelyezkedő ütközőszervek (21, 22) nyúlványai (21a, 22a) egymással párhuzamos helyzetűek, és az eltérő irányítózónák (11, 12) legalább egy részénél pedig az ütközőszervek (21, 22) nyúlványai (21a, 22a) más-más irányúak.”
[A HU222806B1 számú magyar szabadalom 1. igénypontja; Oroszi László találmánya, ami alapján később (bitorolva) az Adidas előállította a nagy sikerű Predator Mania futballcipőt.]
A fenti igénypont mellékesen azt is jól mutatja, hogy bizony elég sajátos nyelvezete van az igénypontoknak, amit sokszor nem is olyan könnyű első olvasásra megérteni.
Visszatérve az igényponti jellemzők számára: nem feltétlenül kell minden esetben olyan borzasztóan sokat írni, mint az előbbi példában. Attól függ, pontosan mennyire van szükség, hogy mi a találmány és milyen zsúfolt a technika állása (a sportcipők esetében valószínűleg elég zsúfolt a mezőny, ott valószínűleg sok jellemző kellene az igénypontba, míg egy új, gyógyszerként hatásos molekulacsalád izolálásakor elég lehet, ha egyszerűen lerajzoljuk a molekulák általános képletét).
Bizonyos esetekben kevés szóval is le lehet írni egy korszakalkotó találmányt:
„1. Normálisan szilárd polipropilén, amely lényegében ismétlődő polipropilén-egységekből áll, amely jelentős mennyiségben tartalmaz kristályos polipropilént.” [US4379851 számú szabadalom]
Ez az igénypont az eredeti angol nyelven mindössze 15 szóból áll. A találmány pedig nem más, mint az 1951-ben feltalált alap műanyag. A meglepően rövid igénypont a szabadalom ellen indított perekben is megállta a helyét – bármiféle korlátozás nélkül, változatlan formában megmaradt.
Manapság azonban óvatosnak kell lenni a túlságosan rövid igénypontokkal, ugyanis ezeknél elég nagy a valószínűsége, hogy a hivatal visszadobja, mondván, hogy nem teljesíti az újdonság vagy a feltalálói tevékenység követelményét. Így járt például az alábbi kezdeti igénypont is:
„1. Gyógyszer, amely tartalmaz PDE4-inhibitort és EP4-receptor-antagonistát.” [US2013/0237527A1 számú szabadalmi bejelentés]
Itt az elgondolás az volt, hogy egy olyan gyógyszert igényelnek, ami a fenti két komponenst tartalmazza. A hivatal azonban úgy ítélte meg, hogy ez az addigi ismeretek alapján (és egyéb követelmények miatt) túlságosan tág oltalmi kör lenne, és így végül a megadott szabadalomban ez az első igénypont annyi kémiai jellemzővel bővült, hogy most egy egész oldalon keresztül terjeng. (Akit érdekel a végső verzió, itt megnézheti: US8877758B2)
Összefoglalva, a főigénypontba pontosan annyi jellemzőt kell beleírni, ami minimálisan szükséges a találmány megvalósításához, és ezenkívül elkülöníti a találmányt a technika állásától (a korábban már feltalált termékektől/eljárásoktól).
Azonban azt megállapítani, hogy pontosan hány jellemző teljesíti ezt a feltételt, és melyek azok, amelyek esetleg elhagyhatók, sokszor egyáltalán nem könnyű feladat (ráadásul az igénypontok írásánál rengeteg egyéb szempontot is figyelembe kell venni, amire itt nem tértünk ki). Állhatna itt esetleg egy olyan figyelmeztetés is, mint a kaszkadőrök mutatványainál: ezt ne próbáld ki otthon! Érdemes szakember segítségét kérni az igénypontok megfogalmazásánál, mert később sok fejfájástól kímélhetjük meg magunkat, ha már az elejétől kezdve szakértővel dolgozunk. Csak ezek után ne csodálkozzunk, ha a szabadalmi ügyvivőnk is napokig, netán hetekig töpreng az igénypontok megfogalmazásán…
A teljesség és a pontosság érdekében mintegy utóiratként még hozzátenném, hogy a fent leírtak elsősorban a főigénypontra vonatkoznak. A jelen cikkben nem tértünk ki arra, hogy az aligénypontokban mit és hogyan kell megfogalmazni, illetve hogy ezek milyen bonyolult függőségben állhatnak egymással és a főigényponttal. Továbbá azzal sem foglalkoztunk, hogy a szükségesnek ítélt jellemzőket az igényponton belül hogyan kell csoportosítanunk – ugyanis még ennél is szigorú követelményeknek kell megfelelni. Végül, de nem utolsósorban, arról sem esett szó, hogy ha egy szabadalomban egynél több főigénypont van, akkor mire kell figyelnünk. Ezekről ugyanis mind külön tanulmányt lehetne írni, amit a jelen cikk keretei nem tettek lehetővé. De ez a kiegészítés csak még inkább erősíti az előbbi állítást, miszerint igénypontokat írni bizony nem gyerekjáték.
szabadalmi ügyvivőjelölt
