Kutatási eredmények hasznosulásának mérése és tükröződése az egyetemi rangsorokban – 1. rész

A világ és így a magyar felsőoktatási intézmények is minden évben pontosan úgy tűkön ülve várják az egyetemi rangsorok megérkeztét, mint hallgatóik a felvételi ponthatárok meghirdetését. Az intézmény rangsorban elért helyezése alapvető hatással van arra, hogy milyen hallgatói körből válogathat a következő évben, milyen arányban és milyen fizetőképességgel rendelkező országok piacáról tudja feltölteni a fizetős idegennyelvű képzési programjait, adott esetben milyen tandíjat kérhet bachelor és master programjai után, milyen esélyei lesznek európai és nemzetközi projektbe konzorciumi tagként bekerülni. És ez csak néhány a húsbavágó kérdések közül, melyekre jelentős befolyást gyakorolnak az értékelők által kibocsátott rangsorok.

De egyáltalán kik is ezek a „nagyhatalmú független szervezetek”, akik kis túlzással patinás intézeteket tehetnek idézőjelbe, illetve új, kevésbé ismerteket emelhetnek a magasba? Illetve azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy – suszter maradva a kaptafánál – az egyetemi tudáshasznosulás, az innovációs folyamatokban mint input való részvétel milyen formái vannak elismerve az értékelők által, ha egyáltalán számításba veszik ezeket.

Kétrészes írásunkban ezeknek a kérdéseknek igyekszünk utánajárni. Jelen cikkben a legnagyobb hírű, és így legjelentősebb befolyással rendelkező három nemzetközi rangsort vesszük górcső alá, míg a következő részben a teljesség igénye nélkül áttekintjük a további nemzetközi, regionális és nemzeti egyetemi rangsorokat, és levonjuk a vizsgálat tapasztalatait.

A világ három legelterjedtebb, legszéleskörűbben elfogadott globális felsőoktatási rangsora számos beszámoló statisztikai adatait összevetve az alábbiak:

• THE – Times Higher Education World University Rankings
• QS – QS World University Rankings
• ARWU – Academic Ranking of World Universities (Shanghai Ranking)

A palettát szélesíti, hogy egy értékelő szervezet jellemzően több értékelést is kiad. Ezek többnyire mutációi a központi zászlóshajóként felfogható általános globális rangsornak, úgymond különféle értékelési faktor-csoportokkal kiegészített fókuszált rangsorok képében. Ismerünk fenntarthatósági és zöld egyetemi rangsorokkal, jóléti és nemi diszkrimináció szerinti lajstromokkal, de a képzési jellege szerint találkozhatunk specifikus MBA képzési rangsorral, közgazdasági mesterképzési rangsorral, online diplomaszerzési lehetőséget nyújtó egyetemi rangsorokkal, de létezik középfokú, sőt alapszintű oktatási és iskolaelőkészítő intézményekre vonatkozóan közölt rangsor is.

A Times Higher Education World University Rankings saját története 2010-ben indult, miután a legnevesebb hármas listán szereplő másik brit szereplőjével, az 1990-ben alapított, és elsősorban felsőoktatási intézmények mérésével foglalkozó Quacquarelli Symonds-sal (QS) együttműködésben 2004-től évente kiadott THE-QS World University Rankings jobb létre szenderült, mivel kiadóik külön utakon képzelték el a folytatást. A THE először a Thomson Reuters médiakonglomerátummal, majd 2014-től azzal a holland nemzetiségű tudományos publikációs tevékenységszervezéssel foglalkozó kiadóval összefogva adja ki éves rangsorát, mely olyan neves kiadványokat jegyez, mint a The Lancet, vagy a Cell, illetve működteti a ScienceDirect weboldalt.

A THE rangsor öt teljesítménymutató-csoport köré vannak felfűzve, nevezetesen (1) az oktatási és tanulási környezet, (2) kutatás, azon belül is annak mennyisége, bevétele és elismertsége alapján vizsgálva, (3) idézettség, azaz a kutatás szakmai elismertsége, (4) nemzetközi integráció az oktatók, a hallgatók és a kutatási együttműködések viszonylatában, valamint (5) ipari bevételek dimenziói mentén. [1]

Mivel a (3) idézettség/citáció, és az ipari-akadémiai szektor által közösen jegyzett publikációk, mint mérőszám a leggyakoribb mérőszámhoz tartozik, mely már valamilyen szinten a kutatási források hasznosulását és az ipari együttműködés bizonyos, akár személyhez kötődő, szigetszerű csíráit méri. Ugyanakkor ezen kutatási eredményekre való hivatkozásokban testet öltő mutatók még nem utalnak közvetlenül arra, hogy az egyetemi tudás üzleti hasznosításba menjen át, hiszen ezek az innováció korai szakaszából, a kutatási szakaszból eredeznek.

A (2) kutatás dimenzió egy másik igen megosztó, vitatott mutatószám, hiszen még a kutatási bevételek soron szereplő összegek sem a tényleges piac által igénybe vett kutatási szolgáltatás-megrendelések ellenértékét fedi, hanem valamennyi kutatásfinanszírozási és kutatástámogatási forrást magába foglalja. Azaz az állami finanszírozást, nemzetközi és európai kutatási forrásokat és granteket, elnyert projektfinanszírozásokat, stb. Ezeknek bár mindegyike szükséges a magasszintű kutatási tevékenység folytatásához, fenntartásához, azonban semmilyen formában nem korrelál az egyetemen létrejött kutatási eredmények piaci hasznosulásával.

Az (5) ipari bevételek értékmérő dimenzió ugyan számot ad az ipar valamely preferenciájáról, hogy mely egyetemmel, illetve jellemzően azon belül is mely kutatóhoz fűződő bizalmi tőke jelenik meg, azonban egyrészt ez még továbbra is takarhat egy korai fázisú – az alapkutatási eredmények alkalmazott kutatási lehetőségeinek feltárását célzó – kutatást, mely még csak nyomokban tartalmaz utalást arra, hogy a piacon esetleg termék formájában is egyszer megjelenjék annak eredménye, másrészt az ipari kutatás felsőoktatási falak közé történő kihelyezését részben tekinthetjük egy outsourcing tevékenységnek, kapacitásbővítés egyik lehetőségének, új gondolatiság becsatornázásának az ipari szereplőhöz, mintegy szakember előgondozást a HR-kapacitás fenntartására és a leendő új kollégák kiválasztásának módjára, valamint nem utolsó sorban a társadalmi felelősségvállalás dimenziójában is értelmezhető feladatkihelyezést/invesztíciót. Arról nem is beszélve, hogy a helyi jogszabályok adott esetben jelentős adókedvezménnyel is honorálják az ilyen típusú együttműködést, melynek eredményeként pl. hazánkban is a cégek jobban járnak mintha nem lépnének kooperációra az egyetemekkel, hisz az adóalapjukat az ilyen típusú együttműködésre fordított összegeknek akár a háromszorosával is csökkenthetik. Az is megemlítendő továbbá, hogy az (5) ipari bevételek dimenziója mindösszesen csak 2,5% súllyal kerül figyelembevételre a sorrend felállítása során. A Times Higher Education World University Ranking indikátorrendszere azon belül az ipari bevételek mérőszám súlya erre a hivatkozásra kattintva tekinthető meg.

Így a fenti mutatók lényegében alkalmatlanok a kutatáshasznosulási dimenzió leképezésére, jellemzésére, bár mint a későbbiek kapcsán látni fogjuk, az (5) ipari bevételek dimenzió miatt még mindig az innovációval, mint a kutatási eredmények piaci hasznosulásával mégis legalább számoló, így progresszívebb rangsorról beszélhetünk.

A helyzetet némileg még tovább árnyalja, hogy 2019 óta a THE rangsor számos specifikus, úgynevezett „impact ranking” sorrendet is kibocsájt, melynek egyik darabja az innovációra, egyetemi infrastruktúrára és vállalati kapcsolatokra fókuszálva állítja össze a vizsgálat mérőszámait.

Az industry, innovation and infrastructure (SDG 9) Impact Ranking módszertani leírása, mely a metrikában szerepelteti, mégpedig alkategórián belül igen jelentős (34,6%) súllyal az egyetemi Spin-off intézmények számát. [2] Az elérhető információ szerint az egyetemi spin-off-ok olyan bejegyzett társaságot jelentenek a mérés erejéig, amelyeket a felsőoktatási intézményen létrejött szellemi tulajdon hasznosítására hoztak létre. Ez a mérőszám a 2000. január 1-én vagy azt követően létrehozott azon spin-off vállalkozásokra terjed ki, melyeket legalább három éve alapította és még mindig aktívak. A bővebb módszertani útmutató alapján megállapítható, hogy az értékelés szempontjából Spin-off vállalkozásnak minősül minden egyetemi szellemi kutatási eredmény hasznosítására létrejött vállalkozás, annak tulajdonosi szerkezetére való tekintet nélkül. [3]

Az eredetileg Quacquarelli Symonds nevével fémjelzett egyetemi rangsor mára egy igen széles értékelési portfolióvá nőtte ki magát. Az Ireg ellenjegyezett, Elsevier publikáció alapú, 8 kulcs mutatócsoportból álló értékelési globális egyetemi rangsor, melynek számítási módszertana éppen a 2023-as évben áll megreformálás alatt, miszerint bevezetésre kerülnek a nemzetközi kutatóhálózati integráció (International Research Network) mértéke, és a hallgatók karrierkilátásai (employment outcomes). Ugyanakkor a jelen évadra vonatkozóan ezen mutatók még csak tájékoztató jellegű adatszolgáltatási célokat szolgálnak, ugyanis az értékelésbe egyelőre 0%-os súllyal számítanak bele.

Ennek ellenére, a jövőbe mutató elemzési céllal megvizsgálva a relevánsnak ítélt „International Research Network” [5] mutatóját és ennek kutatási (Research) al-mérőszámát, azt állapíthatjuk meg, hogy ezek sem állnak összefüggésben az egyetem által létrehozott szellemi alkotások hasznosításával, illetőleg az alapított spin-off-ok számával. [6]

Ugyanakkor, mint azt korábban említésre került, a QS a zászlóshajót jelentő World University Ranking mellett számos egyéb al-rangsor listát is közöl. [7]  Ezek egyike a QS Star rating szisztéma. [8] [9]  Az alap „QS Star rating” sorrend 5 területe: akadémiai elismertség (teaching), munkáltatói elismertség (employability), nemzetközi integráció (internationalization), és kutatás vagy akadémiai fejlődés (research OR academic development) körére fókuszál, melyek közül az utóbbi páros értékelési körből a kutatás és az akadémiai fejlődés közül az értékelendő egyetem maga választja ki a minősítendő területet. [10]

Azonban még a QS Star ratings al-rangsorai közt is felfedezhető egy külön rangsor a technológia/innováció intenzív kutatóegyetemeknek, melyben a Spin-off vállalatok száma is részt vesz az értékelési rangsor kialakításában. [11] Ennek értelmében a maximális pontszám eléréséhez arra van szükség, hogy az utóbbi 5 évben legalább 5 ilyetén vállalat alapítására sor kerüljön, és azok már a vizsgálat időpontjában egyetemi támogatás nélkül működjenek.

Azonban publikus forrásból bővebb információ nem derül ki, hogy lenne-e bármilyen megkötés a hasznosító vállalkozás tulajdoni arányaira vonatkozólag, és részletesebb módszertani leírás sem vezet tovább az aloldalról. Az is rejtve marad az érdeklődő elemző számára, hogy pl. az alapítványi egyetemek esetében mi számít az „egyetemi támogatás mentes működés kategóriájába” (pl. a kuratóriumban helyet foglaló szereplők egyéb vállalati érdekeltségei által rendelkezésre bocsátott finanszírozási formák tekintetében).

Az Academic Ranking of World Universities (ARWU), más néven Shanghai Ranking, a világegyetemi rangsorok egyik éves kiadványa. A rangsort eredetileg a Shanghai Jiao Tong Egyetem állította össze és adta ki 2003-ban, ám 2009 óta az ARWU-t a Shanghai Ranking Consultancy adja ki, egy olyan függetlennek mondható szervezet, amely jogilag nincs alárendelve egyetlen egyetemnek vagy kormányzati szervnek sem. Az ARWU-t a három legbefolyásosabb és legszélesebb körben megfigyelt egyetemi rangsor egyikének tartják, a QS World University Rankings és a Times Higher Education World University Rankings mellett.

Értékelési módszertana igen egyszerűnek, mondhatni puritánnak mondható, mindössze 5 statisztikai indikátor mentén képez egy hatodik súlyozott értéket. Az öt faktor az egyetemről származó Nobel díjas alumni hallgatók és magas rangú tudományterületi díjakat elnyerő intézményi alkalmazottak számát (oktatás minőségét jellemző mérőszám), a jelentős referencia index-szel rendelkező publikációk számát (szakok minősítésére szolgáló mérőszám), a Nature szakfolyóiratban megjelent valamint az összes Science Citation Index által indexált publikációk számát (kutatás eredményességét jellemző mérőszám), továbbá az egy főre jutó akadémiai teljesítményen alapuló mérőszámát veszi alapul.

Fentiek alapján megállapítható, hogy annak ellenére ugyan, hogy bár számos „önbevalló” egyetem is a szabad-esszés bemutatkozó anyagában, melyet az értékelt pontszámok mellé adnak le, kitér az egyetemen keletkezett szellemi alkotások hasznosító vállalkozásokba történő becsatornázásáról [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19], azonban ennek tükrözésére az értékelési paraméterek lehetőséget nem adnak. A teljesítménymérés a rangsorban tekintettel az ötből az első négy indikátorterületre elsősorban a tudományos publikáción és tudományterületi elismertségen alapszik, ám nem a tudományeredmények alkalmazott hasznosulásán.

A módszertani leírás áttekintésével megállapítható, hogy az ARWU rangsor teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a felsőoktatási intézményben létrejött szellemi alkotások ipari hasznosulásának mértékét, így az egyetemi kutatási eredményeket hasznosító Spin-off vállalkozások számát is. [20]

(Lásd még következő írásunkban a regionális/nemzeti rangsorok közt: Greater China Rankings!)

A következő részben a top hármat követően számba vesszük a fontosabb további nemzetközi, valamint regionális és nemzeti rangsorokat is.

Tartsanak velünk!