A védjegyoltalom megszűnésének lehetséges módjai közül az előző részben foglalkoztunk a megszűnésnek azon típusaival, melynek során a védjegy oltalma azért szűnik meg, mert annak jogosultja azt nem újítja meg, illetve amikor az oltalom megszűnése azért következik be, mert a védjegyjogosult a védjegyének oltalmáról lemond.
Emlékeztetőül a védjegyoltalom megszűnésének módjai:
Hatályos védjegytörvényünk (1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról) szerint a védjegy oltalma megszűnik, amennyiben
- az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt, az oltalmi idő lejártát követő napon
- a védjegyjogosult az oltalomról lemondott, a lemondás iránti nyilatkozatnak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába való beérkeztét követő napon, illetve a lemondó nyilatkozatban megjelölt korábbi időpontban
- a védjegyet törölték, a bejelentés napjára visszaható hatállyal
- a védjegyjogosult a védjegy tényleges használatát elmulasztotta, a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára visszaható hatállyal (alapesetben)
- a védjegy elveszítette megkülönböztető képességét vagy megtévesztővé vált, a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára visszaható hatállyal.
Jelen írás a védjegyoltalom megszűnésének esetei közül a védjegy törlésével érintőlegesen, míg a védjegy megkülönböztető képességének elvesztésével részletesebben foglalkozik.
A védjegyhasználat elmulasztásának következményeiről bővebben itt olvashat: https://www.danubia.com/hu/vedjegy/az-on-vallalkozasanak-van-vedjegye-es-jol-hasznalja-azt/.
E tekintetben szeretnénk hangsúlyozni, hogy a védjegy jogosultjának a védjegyoltalom megszerzését követően nem csak arra van joga, hogy használja a védjegyét azokra az árukra és szolgáltatásokra nézve, amikre a védjegyének oltalma kiterjed, hanem elvárás is, hogy a védjegyét a védjegy árujegyzékében szerplő áruk, illetőleg szolgáltatások tekintetében használja. Ezen elvárást a védjegyjog azzal nyomatékosítja, hogy ha a védjegyjogosult a törvényben megállapított öt éves türelmi időn belül nem kezdi meg védjegye használatát az üzleti forgalomban, vagy a későbbiekben ezt a használatot elmulasztja vagy a védjegyét nem kellő mértékben használja, akkor a használat elmaradásának következményivel kell szembenéznie, ami egy használat hiánya miatt indított megszűnés megállapítása iránti eljárásban a védjegyoltalom elvesztéséhez vezethet.
Egy lajstromozott védjegy törlését a védjegytörvényben meghatározott feltétlen kizáró okok alapján (pl. nem alkalmas a megkülönböztetésre, mivel kizárólag az áru/szolgáltatás fajtanevéből áll; az üzleti gyakorlatban állandóan szokásos és használatos elnevezés; rosszhiszeműen tett védjegybejelentés stb.) bárki kérheti.
Ugyanakkor viszonylagos kizáró ok/okok alapján (korábbi védjegyekhez való hasonlóság, másnak korábbi személyiségi jogát sértő megjelölés, más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütköző védjegy, az ügynök bejelentése, stb.) csak a korábbi akadályozó jog jogosultja nyújthat be törlési kérelmet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (a továbbiakban: Hivatal).
A törlési eljárásban hozott jogerős döntés eredményeképpen amennyiben a Hivatal a törlési kérelmet megalapozottnak találja, a védjegyet teljes egészében vagy részlegesen (az árujegyzék meghatározott részére tekintettel) törli, mégpedig annak keletkezésére (bejelentési napjára) visszaható hatállyal, így a védjegy oltalma – részleges törlés esetén az árujegyzékbe tartozó áruk törölt része – a törlés következtében úgy szűnik meg, mintha „.nem is létezett volna”. Itt speciális esetként említhető, ha a törlési okot az ügynök bejelentése képezte, akkor a kérelmező kérheti a törlés helyett a védjegy átruházását is.
A védjegy törlésével egyezően a cikk elején felsorolt további megszűnési okok közül csak és kizárólag akkor szűnik meg a védjegy oltalma annak bejelentésére visszaható hatállyal, amennyiben a védjegyjogosult a védjegy oltalmáról annak keletkezésére visszaható hatállyal mond le.
Ezzel ellentétben minden egyéb megszűnési esetben egy adott időpontra szűnik meg a védjegy oltalma (pl. a megszűnés iránti kérelem benyújtásának napjára vagy megújítás hiányában az oltalmi idő lejártát követő nappal).
Mi ennek az oka?
A védjegytörvény rendelkezései alapján a Hivatal a védjegytörlési eljárás során azt vizsgálja, hogy a kérelemben megjelölt törlési okok a védjegy bejelentésének napján fennálltak-e vagy sem. Ugyanakkor egy megkülönböztető képesség elvesztése miatti megszűnési eljárásban a védjegyoltalom teljes körű vagy részleges megszűnése feltételeinek fennállását a Hivatal a kérelem benyújtásának napjával összefüggésben vizsgálja. Adott esetben a kérelmező kérheti, hogy korábbi időpontra szűnjön meg a védjegyoltalom (például egy saját későbbi bejelentésének napjával, de ezt a kérelmet indokolni kell).
Mit értünk azalatt, hogy egy védjegy elveszti a megkülönböztető képességét?
Már a nevében is benne szerepel, hogy elveszti, tehát ebből az következik, hogy valamikor volt neki. Mégpedig akkor, amikor azt védjegyoltalomra bejelentették, azaz a védjegybejelentés időpontjában a megjelölés alkalmas volt a megkülönböztetésre, pl. nem volt az árujegyzékébe tartozó áru vagy szolgáltatás fajtaneve, nem volt általában használatos az üzleti gyakorlat során, tehát fantázianévnek volt tekinthető, így oltalomképesnek bizonyult, a Hivatal azt védjegyként elismerte és lajstromba vette.
Jellemzően szóvédjegyek esetében következhet be a megkülönböztető képesség elvesztése, azaz a védjegy fajtanévvé válása. De hogyan történhet ez meg?
Ha nem vigyázunk az értékeinkre (pénztárca, táska stb.) akkor bizony számolnunk kell azzal, hogy azokat elveszíthetjük. A védjegyek esetében is így van ez. Amennyiben nem „vigyázunk” a védjegyünkre, azaz nem lépünk fel a rendelkezésünkre álló jogi eszközökkel azzal szemben, amikor a védjegyünket egy árufajtaként kezdik el „emlegetni”, használni, akkor bizony előbb-utóbb azzal kell, hogy szembesüljünk, hogy a védjegyünk köznevesült, azaz egy adott áru vagy szolgáltatás fajtanevévé vált.
Szinte az egész világon ismert számos védjegy vált már fajtanévvé, melynek következtében a fogyasztók nem is gondolják, hogy az általuk említett áru valaha védjegy volt és annak jogosultja egy megkülönböztető képesség elvesztése miatti eljárás következtében elveszítette védjegyének oltalmát. Ugyanakkor a védjegylajstromban ma is találhatók olyan védjegyek, amelyek tulajdonképpen már elvesztették a megkülönböztető képességüket, azonban senki nem kérte annak megállapítását.
Hogy miért, annak egyszerű oka van. Egy védjegy megszűnésének megállapítását bárki kérheti, azonban kevés a valószínűsége annak, hogy valaki, akinek nem fűződik ehhez üzleti érdeke, csak úgy kedvtelésből indítson eljárást egy ilyen védjeggyel szemben, vállalva az eljárás lefolytatásáért az igazgatási szolgáltatási díj megfizetését is (pl. magnetofon, nylon, walkman, mirelite, patyolat, , internet stb.).
Gondoljunk csak bele, hányszor mondjuk pl., hogy vettem egy teflon edényt, holott nem minden tapadásmentes anyaggal ellátott edényt nevezhetünk teflonnak, sőt. Kizárólag az amerikai The Chemours Company FC, LLC; cég vagy annak engedélye alapján gyártott főzőedények viselhetik a „Teflon” védjegyet, ezért a jogszerű használat esetében a szót csak a teflon™ formában lehet írásban említeni.
Hogyan előzhető meg, hogy egy védjegy elveszítse a megkülönböztető képességét?
A védjegyjogosult számára a fentiekben leírtak alapján alapvető fontosságú, hogy a védjegy ne veszítse el a megkülönböztető képességét, azaz ne váljon egy áru vagy szolgáltatás szokásosan használt elnevezésévé.
Ehhez a hatályos védjegytörvény (Vt.) kétféle segítséget nyújt:
Egyrészt a védjegybitorlás miatti fellépés törvény általi lehetősége biztosítja a védjegyjogosult számára, hogy megakadályozza a védjegy jogosulatlan használatát.
A Vt. vonatkozó rendelkezése szerint a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára; e kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ
- a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel;
- olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt;
- a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történ használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.
A fent idézett magatartások közül a fajtanévvé válás megelőzése szempontjából az a) pontnak van jelentősége, hiszen ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a védjegyet és annak áruit és/vagy szolgáltatásait a védjegyjogosulttól eltérő gyártó vagy forgalmazó olyan módon jeleníti meg, mintha a védjegy (jellemzően annak szóeleme) az adott termék fajtaneve volna.
Amennyiben a védjegyjogosult a védjegybitorlás miatt pert indít a Fővárosi Törvényszéken, a Vt. által meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérheti a bíróságtól. A törvényben meghatározott jogkövetkezmények közül különös jelentőséggel bír, hogy a védjegy jogosultja követelheti a bíróságtól a védjegybitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyeget cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől.
Az egyéb jogkövetkezményeknek is lehet hatása a jövőbeni jogellenes védjegyhasználat megakadályozására, mégis ez a szankció az, amellyel megakadályozható a védjegy fajtanévként való használata.
Ugyanakkor a sok esetben időigényes és költségekkel járó bírósági eljárások elkerülése érdekében célszerű, – amennyiben a védjegyjogosult észleli, hogy mások a védjegyét engedélye nélkül használják oly módon, hogy azt úgy tüntetik fel, mintha az a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás fajtaneve lenne – „békés úton”rendezni a jogsértővel az ügyet. Azaz ügyvédi felszólítással élni, melynek során kérni lehet a védjegynek a fenti módon történő használatának az abbahagyását.
A fajtanévvé válás másik esete akkor fordulhat elő, amikor a védjegy szótárban, lexikonban, enciklopédiában vagy más kézikönyvben vagy elektronikus formában úgy jelenik meg, hogy azzal azt a benyomást kelti, mintha a védjegy az árujegyzékben szereplő áru vagy szolgáltatás fajtaneve lenne.
A fajtanévvé válás megakadályozása érdekében a Vt. 13. §- a lehetőséget biztosít a védjegyjogosultnak arra, hogy követelje a kiadótól annak feltüntetését – nyomtatott kiadványok esetében a következő kiadásban -, hogy az ily módon közölt védjegyet lajstromozták, az oltalom alatt áll.
Tehát tanulságul elmondható, miszerint nagyon fontos, hogy a védjegyjogosult a lajstromozással szerzett jogait megfelelően gyakorolja, érvényesítse.
Megjegyzendő, hogy ha a védjegyjogosult észleli a veszélyét annak, hogy a védjegye fajtanévvé válik vagy esetleg már azzá vált is, de még senki sem indított ellene ilyen eljárást, akkor még van lehetősége az itt leírt jogi eszközök alkalmazásával fellépni a megkülönböztető képesség alátámasztására (visszaszerzésére).
Ilyen lépések történtek például a NESCAFÉ™ védjegy és a TEFLON™ védjegyek esetében, ahol a jogosultak felhívták a szótárak, lexikonok szerkesztőit, hogy a szó feltüntetésekor jelezzék, hogy azok védjegyoltalom alatt állnak, és emellett a szavakat olyan módon kell használni, hogy a védjegyszó mellett valahol szerepljen a termék általánosan használt megnevezése is.
A védjegyek ellen indítható különböző eljárásokról és az ezek elleni védelem lehetőségéről a blogunk számos cikket tartalmaz, amelyek az alábbi linken érhetőek el:
https://www.danubia.com/hu/vedjegy/az-on-vallalkozasanak-van-vedjegye-es-jol-hasznalja-azt/
https://www.danubia.com/hu/vedjegy/nem-minden-marka-vedjegy-de-a-legtobb-vedjegy-marka/
https://www.danubia.com/hu/vedjegy/hamis-aruk-es-a-netes-vasarlas-kockazatai/
Kérdése van védjegyekkel kapcsolatban? Forduljon hozzánk bizalommal!
védjegy tanácsadó
