A szabadalmazhatóság egyik feltétele a találmány újdonsága. De mitől új egy találmány és mire kell figyelnünk, hogy ne rontsuk el a saját leendő szabadalmunk esélyeit?
Szakmai kifejezéssel élve egy találmány új, ha nem tartozik a technika állásához. Na de mi is az a technika állása? Mindaz az információ, ismeret, ami a szabadalmi bejelentés benyújtása előtt (vagyis az ún. elsőbbségi időpont előtt) bármilyen módon bárki számára hozzáférhetővé vált.
Ennek az egyik legalapvetőbb formája a nyomtatott publikáció, vagyis az újságcikkek, tudományos folyóiratban megjelent írások stb. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy a „publikáció” nemcsak az írásban közölt információkat takarja, hanem többek között a konferenciaelőadásokat, az interneten közzétett posztokat vagy éppen a csoportos bemutatókat is.
Lássunk néhány példát arra – konkrét esetekkel alátámasztva –, hogy mit is kell elkerülnünk, hogy új maradjon a találmányunk!
Tudományos folyóiratban megjelent cikk
Az EP1022944B1 számú európai szabadalom ellen Franciaországban felhoztak egy 1997 áprilisában publikált, tudományos folyóiratban megjelent cikket, amely ismertette a találmányt – nevezetesen a kutyákat a vérszívó lepkeszúnyogok csípésétől védő nyakörvet. A szabadalom elsőbbségi napja 1997. június 18. volt, pár hónappal a folyóirat megjelenése után. A szabadalmas azt állította, hogy a folyóirat megjelenését elhalasztották, valójában csak június 19-én jelent meg (tehát a bejelentés napja után); azonban mivel nem tudott meggyőző bizonyítékokat felmutatni, így végül az eljárás végén kénytelen volt beérni egy szűkebb oltalmi körrel.
Konferencián bemutatott poszter
Egy amerikai ügyben a feltalálók azért nem kaptak a megoldásukra szabadalmat, mert a bejelentés előtt egy poszteren bemutatták a találmányukat. Carol Klopfenstein és John Brent extrudált szójasziklevél-rostot tartalmazó élelmiszerek előállítására igényelt szabadalmat. (Az ilyen élelmiszerek emlősöknek adva csökkentik a szérum koleszterinszintjét.) A bejelentést 2000. október 30-án nyújtották be. Az amerikai szabadalmi hivatal vizsgálója azonban, valamint később a Fellebbezési Tanács, majd a Bíróság is elutasította, mivel a megoldást két évvel a bejelentés előtt, 1998. októberben bemutatták egy konferencián. Ugyan előadást nem tartottak róla, de egy 14 diasorból álló prezentációt kinyomtatva és kartonlapra ragasztva kifüggesztettek, amin rajta volt a találmány, és amit három napig bárki megnézhetett, szabadon leírhatta a tartalmát. Ez a Bíróság döntése értelmében már hozzátartozik a „publikációhoz”.
Szóbeli előadás egy konferencián
A szóbeli előadások ugyanúgy elronthatják egy találmány újdonságát, bár kétségtelen, hogy ezeknél nehezebb bizonyítani, hogy valójában mi is hangzott el, hiszen „a szó elszáll”. Az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbezési Tanácsa az egyik ügyben úgy nyilatkozott, hogy bizonyítékként általában az fogadható el, ha az előadás hallgatósága közül legalább két tagnak előkerülnek a jegyzetei. De az ilyen ügyekben esetről esetre vizsgálják a bizonyítékokat és döntenek azok alapján.
Internetes publikációk
Az egyik európai szabadalmi bejelentés (vér transzfúziójának monitorozására szolgáló készülék, EP1716531) azért bukta el az újdonságot, és így végeredményben a szabadalmat, mert a technika állásának része volt egy, a cég saját honlapján korábban megjelent dokumentum, amelyben ismertették a találmányt. Az internetes publikációk esetében persze megint csak nem egyszerű bizonyítani, hogy egy adott időpontban mi is szerepelt egy bizonyos honlapon (főleg több év távlatából), de ehhez (sajnos?) segítséget nyújt az internetarchívum. Habár nem minden esetben számít meggyőző bizonyítéknak egy internetarchívumból kinyomtatott régi honlap, de volt példa az ellenkezőjére is – az előbbi eset is pont ezek közé tartozik.
Csoportos bemutatók, megbeszélések és tárgyalások
A kis csoportoknak tartott értekezletek és bemutatók sokszor feladják a leckét. Alapvetően persze ezek is hozzátartoznak a technika állásához, de akad néhány kivétel. Az egyik amerikai ügyben például a bejelentő (Medtronic) három különböző értekezleten mutatta be a gerinctorzulással kapcsolatos találmányát a szabadalmi bejelentés benyújtása előtt (videó és prezentáció). Ezek közül az elsőn csak 20 szakértő vett részt, akik mind egy orvoscsoport tagjai voltak. A második és a harmadik viszont oktatási céllal nyitott volt más sebészek számára is, akik meg is jelentek, a második bemutatón nagyjából húszan, a harmadikon kb. 55 fő. A bíróság ebben az ügyben úgy határozott, hogy a második és a harmadik értekezlet a technika állásának része, mivel a résztvevőktől nem kérték, hogy tartsák titokban a találmányt; viszont az elsőnél, ahol csak az egy csoportba tartozó szakértők voltak jelen, fontolóra vette, hogy ilyen szituációkban akár titoktartási nyilatkozat nélkül is elvárható, hogy a résztvevők ne árulják el a találmányt, tehát az első bemutató nem számított publikációnak.
Mint a fenti példákból láthattuk, vigyáznunk kell azzal, hogy mit árulunk el a találmányunkról a szabadalmi bejelentés előtt. A legideálisabb esetben bármilyen publikációval, tárgyalással stb. jobb megvárni a szabadalmi bejelentés benyújtásának a napját. Ha azonban valamilyen okból kifolyólag mégiscsak be kell mutatnunk valahol a találmányunkat (például potenciális befektetőknek), bizonyosodjunk meg arról, hogy a résztvevők titokban fogják azt tartani, például írassunk alá velük titoktartási nyilatkozatot és lehetőleg további biztonsági lépésként kérjük vissza a tárgyalás végén az esetlegesen kiosztott dokumentumokat.
A bejegyzés teljessége kedvéért pedig még annyit fűznék hozzá, hogy bizonyos országokban létezik ún. türelmi idő a feltalálók saját publikációira. Többek között az USA-ban és Kanadában 12 hónapos türelmi idő van; Ausztráliában, Japánban, Szaúd-Arábiában pedig 6 hónapos. Ez annyit jelent, hogy a szabadalmi bejelentés benyújtását megelőző egy vagy fél évben megjelent saját publikációk nem tartoznak a technika állásához, hiába jutottak nyilvánosságra a bejelentés előtt. Az európai országok többségénél azonban szabadalmaknál nincs ilyen – így például Magyarországon sem, illetve magánál az Európai Szabadalmi Hivatalnál (EPO) sem. (Használati mintáknál előfordul.) Tehát nekünk itt Európa közepén igencsak figyelnünk kell arra, hogy lehetőleg semmit ne áruljunk el a találmányunkról a szabadalmi bejelentés előtt.
Haraszti Helga
iparjogvédelmi szakreferens
biológus
