Korábban megismerhettük, hogy milyen lehetőségeink vannak szellemi alkotásaink védelmével kapcsolatban. Léteznek regisztratív (azaz külön bejelentést igénylő) oltalmak (szabadalom, használatiminta-oltalom, részben a védjegyek és formatervezésiminta-oltalmak – közkeletűbb nevén a dizájn), valamint a védelem létrejöttéhez adminisztratív jogot keletkeztető lépést (tehát külön bejelentést) nem igénylő formában is kezelhetjük szellemi vagyontárgyaink bizonyos körét (mint a titokban tartás – azaz üzleti titokként, vagy know-how formájában történő kezelés -, a szerzői jog, továbbá a regisztráción át nem esett üzleti megjelölések – trade names – és formák köre).
Azt is láthattuk, hogy műszaki vonatkozású fejlesztések eredményei alapvetően hasonlóképp védhetők szabadalommal vagy használatiminta-oltalom segítségével, vagy egyes esetekben tarthatók know-how formájában titokban, ez esetben mások eltiltására nincs lehetőség, sőt magunk is eshetünk mások csapdájába.
Áttekintettük, hogy általános szempontból milyen előnyeik és hátrányaik vannak ezen oltalmi/védelmi lehetőségeknek egymáshoz viszonyítva. Ugyanakkor nem beszéltünk még a védelmi stratégiát ugyancsak érdemben meghatározni, de legalábbis befolyásolni képes iparági jellemzőkről. Erre kerítünk sort most, az oltalmi lehetőségek vizsgálataival foglalkozó cikksorozatunk utolsó részeként.
Alapvetően az iparágra jellemző szempontokat 6 főbb, ám egymással is szoros kölcsönhatásban álló kategóriába sorolhatjuk, melyek a szellemi alkotások védelmi kérdéseit meghatározó módon befolyásolhatják. Ezek sorra vételét követően végül ezen aspektusokra nézünk rá három különböző iparág szempontjából, mégpedig a gyógyszeripar, a járműipar és a telekommunikációs iparágak jellemzőit figyelembe véve.
A vizsgálatunk tárgyát képező fő jellemzők pedig sorra az alábbiak lesznek:
- Terméktípus: mindhárom iparágban a globális piaci térhódítás, és ennek eredményként a nagyipari, tömeggyártás az előállítás jellemző válfaja. Így ebben a tekintetben a három iparág nem sokban tér el egymástól.
- Iparág-specifikus találmányi jelleg: Az iparági találmányok szabadalmazhatóságának kérdésében már eltérések tapasztalhatóak az egyes területek között. Míg a gyógyszeriparban a gyógyszervegyületek és az előállításukra irányuló eljárások, továbbá az autóipari fejlesztések többsége (motor és hajtástechnológiai, anyagtudományi, stb. invenciók) szabadalomképes, a telekommunikációs területen a szabadalmi oltalom alkalmazhatósága messze nem ilyen egyértelmű, részben akár a specifikusan az ipar sajátosságaira kifejlesztett egyedi oltalmi forma, a félvezetők topográfiai oltalmának igénybevehetősége, másrészt a jellemzően magasabb számosságú, ám egyenként csak apróbb innovatív lépést tartalmazó technológia-fejlődési karakter gátját jelentheti a szabadalmazhatóságnak. Ezek a terültek eltérnek abban is, hogy a piacra jutó végtermékek alapján magát a megoldást mennyire lehet megismerni. A gépészti megoldások azok, amelyek a leginkább megismerhetők és illetéktelenül lemásolhatók.
- Piacra jutási idő, és a termék életciklus: A következő két jellemző az iparági termék piacának sajátosságaiból fakad; ezek pedig a piacra jutási idő (azaz hogy milyen hosszú a termékfejlesztési folyamat, melynek végén a termék eléri a piacralépési érettséget vagy a hatósági engedélyezés időszükségletét), valamint a termék életciklusa (azaz hogy milyen gyorsan terjedhet el a termék a piacon, futhatnak fel az értékesítési számok, milyen idő alatt és milyen tetemes piaci részesedést képes elérni, mennyi ideig képes piacon maradni, a peak-sales avagy csúcsközeli értékesítési volument fenntartani). Ezen a téren óriási iparági különbségek tapasztalhatók. A gyógyszergyárak piacra jutási ideje, nem elhanyagolható szempontból, a gyógyszermolekula jelöltek (candidate) iszonyatos számú szimulációs kísérleti majd valós labortesztek, a klinikai vizsgálatok lefolytatásának és végül a hatósági engedélyezés időigényességére való tekintettel akár a fél emberöltőt is meghaladhatják. Ugyanakkor a piacra bevezetett termékek hosszú évtizedeken át őrizhetik kiemelt pozíciójukat. Ezzel szemben a szórakoztatóelektronikai ipar, különösen a félvezetők, nyomtatott áramkörök területeit is figyelembe véve nagyon rövid a termék rendelkezésére álló piaci ablak, ami alatt még elavulása előtt profittermelő képessége fennáll, a gyors avulás miatti jelentős technológiai lecserélődési arány pedig gyors piacra jutási időt eredményez és tesz szükségessé. Az autóiparban a két szélsőség közötti mintegy fél évtizedes piacrajutási idővel és egy további évtizedes piaci jelenléttel számolhatunk.
Miután tudjuk, hogy a szabadalmakat több éves, bonyolultabb esetben évtizedes időtávon mérhető megadási eljárás során lehet elnyerni, melyet még esetenként hasonló hosszúságú jogviták is követnek, így a gyors termékfelfutási jellemzőkkel, termékavulással, és rövid piaci életciklussal jellemzett iparágaknak nem kedveznek a szabadalmi oltalom jellegéből fakadó hosszú átfutási időnek. Gyógyszertermékek esetében ezzel szemben viszont nehezen, vagy egyáltalán nem képzelhető el szabadalmi oltalom nélküli hasznosítási opció, mert a generikus gyógyszergyárak alig várják, hogy mikor léphetnek piacra ugyanezzel a termékkel, mert őket a jelentős fejlesztési és engedélyezési költségek nem terhelik. Éppen a hosszú engedélyezési időre tekintettel vezették be az oltalmi idő legfeljebb 5 évvel történő meghosszabbításának intézményét (SPC)
Mérnöki visszafejthetőség: A következő döntésbefolyásoló faktor a mérnöki visszafejthetőség kérdése. Amennyiben egy termék, vagy annak előállításának módja a termék tanulmányozásával, a mérnöki visszafejtés módszerével megismerhetővé válik, úgy a titoktartás nem jelent kellő védelmet, így egyedüli opcióként a regisztrált iparjogvédelmi oltalom (műszaki jellegű találmányok oltalmára a szabadalom, használati-minta, topográfiai oltalom) jöhet csak szóba. Ugyanakkor, ha egy piacosított termék megvásárlása és tanulmányozása segítségével nem visszafejthető vagy jelentős költségekkel jár, akkor ideális lehet a know-how-ként való kezelésre. Ez az oka annak, hogy sokszor a termék maga szabadalmi oltalomban részesül, hisz mérnöki visszafejtés révén műszakilag megismerhető, ugyanakkor a termék gyártási eljárása, mely a termék tanulmányozása révén nem válik nyilvánvalóvá, a zárt gyárterületi üzemtechnológia politikája értelmében hatékonyan titokban tartható. Ez a technológia know-how formájában ölt testet, és hosszútávon sikeresen megőrizhető a vállalat számára értékteremtő vagyontárgyként.
A fentieket érvényesíthetjük a három vizsgált iparágra vonatkozóan is. Míg a gyógyszergyárak egyértelműen preferálják a termékszabadalom + előállítási eljárás menetének titokban tartását illetőleg ugyancsak szabadalmi oltalomban való részesítését, az autógyárak csak a meghatározó és várhatóan hosszú élettartamú technológiai-műszaki fejlesztéseiket védik szabadalmi oltalommal, melyek alól az anyagtani kutatások eredményeként előálló gyártási eljárások egyértelmű kivételt képeznek. A szórakoztató elektronikai iparban – többek közt a piaci átfutás és a hasznos élettartam rövidségére tekintettel – az „első piaci résztvevő mindent visz” (First to market entrant” elv az uralkodó), és ezt némely esetben kíséri, kiegészíti a félvezetők topográfiai oltalma.
- Szabványok vs szabadalmak: A következő szempont együttes azt vizsgálja, hogy egy iparág sok esetben a szabályozására előírt szabványok előírásaitól függ, avagy az infrastrukturális sajátságok a meghatározóak. Értelemszerűen a gyógyszeripar esetében a szabályozási környezet a hatósági engedélyek és nem a szabványok révén meghatározó, míg az autóipar területén épp ellenkezőleg, az alapvető minőségügyi szabványok mellett hihetetlen jelentősége van a technológia sajátosságoknak, a technológiai láncba való tökéletes integrálhatóságnak, illeszkedésnek (hisz a beszállítói megfeleltetési rendszer és belső technológiai szabályozások mind ennek foganatosítását célozzák); ezzel szemben a telekommunikációs, elektronikai iparban ismételten a szabványoknak van kiemelt jelentőségük. Fentieknek két üzenete is van az innovatív piaci szereplők számra:
-
- Egyes iparágakban, ahol sok technológiai szereplő van a piacon, ugyanakkor eszközeiknek teljes kompatibilitás-fokkal kell rendelkezniük az egymáshoz illeszthetőség és egymás közti kommunikációs képesség biztosíthatósága érdekében, a kompatibilitási kritériumokat szabványok segítségével biztosítják. A szabványokon alapuló iparágak cégei arra törekszenek, hogy szabadalmi oltalom alatt álló technológiáik mainstreamekké, azaz műszakilag megkerülhetetlenné váljanak és bekerüljenek mielőbb akár a szabványokba is, így elkerülhetetlenné téve a versenytársaknak az oltalom hasznosítását, azaz a licencdíjfizetést.
- Az engedélyezéshez, szabályozáshoz kötött iparágak termékbevezetési ideje olyan lassú, hogy az oltalom biztosította üzleti hasznosításra vonatkozó monopoljog nélkül – ráadásul lehetőség szerint kitolt idejű oltalom nélkül, melyet a gyógyszeriparban SPC-nek neveznek – egyszerűen nem térülhet meg a K+F-be fektetett invesztíció.
- Üzleti modell: És végül az utolsó, cikkünkben érintett karakter az üzleti modell jellemzője, mely ugyancsak kardinális módon befolyásolja a szellemi tulajdon kezelésének és az oltalmazás módjának mikéntjét.
A gyógyszeripar jelentős része a piaci elsőség által elérhető dominanciáról szól (originális szerek). A piac törvényei azt követelik meg, hogy úttörőként, elsőkként jelenjünk meg az innovatív gyógyszertermékkel, feleljünk meg a szigorú minőségügyi szabványoknak (magas minőségi belépési küszöb) és szabadalmak segítségével mélyítsük el piaci dominanciánkat.
Az autóiparban némileg másfelől fúj a szél, hisz itt a technológia befektetések versenye a domináns, mely azt eredményezi, hogy a befektetőt arra kell rávenni, hogy az adott kitűzött infrastruktúrába fektettesse, hisz „innovation commit the costs” alapon egy bizonyos kritikus tömeget elérve a befektetők már „futva a pénzük után” egy adott területet fognak további befektetési lépéseikben is támogatni. (Ne a hidrogén hajtásba, hanem az e-mobilitásba fektess!). A piaci dominanciát ebben a közegben a technológia versenytársakkal való megosztása, elterjesztése révén érjük el (disszemináció), azáltal, hogy iparági etalonná tesszük azt, miáltal egyben a helyettesítő technológiákat (competing technologies) is kiiktatjuk.
Az elektronikai/telekommunikációs ipar ismét egy kicsit eltérő piaci modellt követ, bár jellegében sokban emlékeztet az autóiparnál látottakra. Itt az apróbb volumenű innovációs eredmények gyors elterjesztése, disszeminációja adja a kezdő lökést, mely feltételezi egyben a szabványoknak való megfelelést is. Célunk a továbbiakban az, hogy a szabályozási rendszerek, a szabványok a mi általunk követett innovációs irányzatot jelöljék megkerülhetetlen, egyeduralkodó alap- avagy mainstream technológiai irányzatnak, és szabványaikban erre vonatkozóan rögzítsenek előírásokat. A szabványok bekerüléshez a megfelelő szabványügyi testületek számára szükséges és hasznos információk fokozott hozzáférésének biztosítása ugyancsak alapkövetelmény. A technológiai szabványokba ágyazódása révén tovább erősödik a technológiai befektetői elköteleződés és a technológia bizalmi, támogatottsági szintje. Végül pedig a saját technológia olyan szintű szabályozási elismertetése a cél, hogy kvázi iparági szabványok szintjére emeljék őket a szabványügyi testületek. Ezáltal a technológiánk egyenesen megkerülhetetlenné válik a versenytársak számára, és hasznosítási engedélyek (licencszerződések) révén gazdaságilag is learathatjuk a piacot.
A fentiekben leírtakat az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze, és megállapíthatjuk, hogy míg a gyógyszeripari innovációs modell határozottan igényli az exkluzivitást biztosító oltalmi védettséget, addig az elektronikai, telekommunikációs és média területei ellene dolgoznak az iparjogvédelmi oltalomszerzési stratégiának. Az autóipar valahol középúton helyezkedik el a másik két iparág között, mert bár jelentős iparjogvédelmi aktivitás tapasztalható, ám annak aránya meg sem közelíti a gyógyszeriparra jellemző mértéket.
Reméljük, cikksorozatunk végére Olvasóink is megszerezték az „alapvető vízi jártasságit” az innovatív termékek üzleti hasznosításával összefüggő oltalmi stratégiai „zubogók” tekintetében, és egy a gyakorlati életben is használható, a rendelkezésre álló védelmi eszközök „átlátását” megkönnyítő „hajózási térképet”, melynek segítségével magabiztosabban tudnak eligazodni az innováció menedzsmentjének szellemi alkotások védelmét érintő területein. Bízunk benne, hogy mindezeket saját kreativitásuk kibontakoztatásának üzleti megtérülésének céljából is alkalmazni tudják majd. Ám bármikor, bármilyen kérdés, bizonytalanság merülne is fel, a Danubia cégcsoport felkészült szaktanácsadói és szakemberei mindig az Önök rendelkezésre állnak.
innovációs tanácsadó
