Ahhoz, hogy egy találmány szabadalmazható legyen, alapvetően három fő kritériumnak kell megfelelnie: legyen új, alapuljon feltalálói tevékenységen és legyen iparilag alkalmazható. Ezek közül az első kettőről általában többet hallani, mivel a szabadalmi hivatalok gyakran az újdonságot és/vagy a feltalálói tevékenységet kérdőjelezik meg. De a sokszor félig elfelejtett ipari alkalmazhatóság is rengeteg izgalmat rejt magában. Járjuk is körül egy kicsit a témát!
Mielőtt azonban belevágnánk, hadd jegyezzem meg, hogy az alább leírtak elsősorban az európai, illetve a magyar szabadalmi rendszerre vonatkoznak. Bár más országokban is van az ipari alkalmazhatósághoz hasonló követelmény (pl. az USA-ban utility, azaz hasznosíthatóság), azok nem minden esetben fednek át tökéletesen az európai, illetve magyar meghatározással.
Az ipari alkalmazhatóság definíciója a találmányok szabadalmazhatóságát szabályozó törvény (1995. évi XXXIII. törvény) szerint: „iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható”. Ez egy elég tág meghatározás, amibe sok minden belefér. A legtöbb találmány esetében nem is kell külön magyarázni az ipari alkalmazhatóságot, mert magától értetődő a leírásból. (Gondoljunk csak bele: ha a találmány egy vízálló óra, rögtön mindenki tudja, hogy az óragyártók ezt el tudják adni azoknak az úszóknak, akik a vízben is szeretnék tudni az időt.)
Na de akkor, ha ez ilyen egyszerű, mi lehet a gond? Mi az, ami nem állítható elő vagy használható valamilyen iparágban?
Az egyik legjobb példa az örökmozgók esete. Az örökmozgó egy olyan hipotetikus gép, amit ha egyszer beindítunk, örökké mozgásban marad, hatásfoka legalább 100% (vagyis képes akár több energiát termelni, mint amennyit elhasznál). Mai tudásunk szerint ilyet lehetetlen előállítani, mert ellentmond bizonyos alapvető fizikai törvényeknek (egészen pontosan a termodinamika első és/vagy második főtételének). Azt gondolnánk, hogy akkor ilyeneket senki nem is próbál előállítani, nemhogy szabadalmaztatni. Meglepő módon azonban nincs hiány örökmozgós bejelentésekből, annyira, hogy a szabadalmi osztályozási rendszerekben külön kategóriájuk is van „állítólagos örökmozgók” címmel. Egy példa a GB2547299A számú bejelentés, amely két akkumulátort tartalmazó járműről szól. A jármű – a feltaláló szerint – úgy működne, hogy az egyik akkumulátor üzemeli a járművet, míg a másikat tölti motor, majd az első lemerülése után az akkumulátorok szerepet cserélnek, a második működteti a járművet és az első töltődik. Így nem lenne szükség tankolásra. Ez persze elsőre roppant csábítóan hangzik, csakhogy nem lehet megvalósítani. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint hogy a szabadalmi bejelentésben sincs a fenti ötleten kívül más információ, nincs leírva, hogy a találmányt konkrétan hogyan is kellene kivitelezni, továbbá nincsen mérési adatok sem, amelyek alátámasztanák, hogy ez így valóban működik. Egy ilyen hiányos bejelentésre biztosan nem is adnak szabadalmat.
Meg kell jegyezni, hogy a szabadalmi hivatalok azért nincsenek teljesen elzárkózva az örökmozgók szabadalmazásától, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő – még az is lehet, hogy egyszer majd megdőlnek a termodinamika főtételei. Mindenesetre addig, amíg ez be nem következik, egy örökmozgót szabadalmaztatni kívánó feltaláló legyen arra felkészülve, hogy a hivatalt csak egy ténylegesen működő, mindenféle tesztnek alávetett prototípus fogja meggyőzni.
Az ipari alkalmazhatóságot az örökmozgókon kívül bármilyen más, a fizikai törvényszerűségeknek ellentmondó találmány esetében megkérdőjelezi a hivatal. Ha kétség merül fel, kikérdezik a szakértők (Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia) véleményét, hogy szerintük ez a találmány így tényleg működne-e. Továbbá a feltalálónak minden kétséget kizáróan be kell tudni bizonyítani, hogy valóban működik a találmánya.
A tudományos fantasztikus találmányokat hátrahagyva térjünk most vissza a valóság talajára. Ugyanis vannak olyan találmányok, amik ugyan teljesen reálisak a mai tudásunk szerint is, mégis külön ki kell térni náluk az ipari alkalmazhatóságra.
Fentebb már szó volt arról, hogy a legtöbb esetben a találmány leírásából már egyértelmű, hogy majd hogyan lehet használni. Azonban egyes biotechnológiai találmányoknál kötelező külön rámutatni az ipari alkalmazhatóságra – a gén-, illetve fehérjeszekvenciák esetében ugyanis nem magától értetődő, hogy mire is lehet őket alkalmazni.
Gondoljunk csak bele: felfedezünk egy olyan ritka génváltozatot, ami az emberek csak kis százalékában van jelen. De akiknél jelen van, azoknak 8 óra alvás helyett bőven elegendő 4 óra ahhoz, hogy kipihentnek érezzék magukat. Ha sikerül izolálni a génváltozathoz tartozó fehérjét, azt lehetne arra használni, hogy az embereknek kevesebb alvásra legyen szükségük. Itt a találmány kulcseleme az izolált gén- és fehérjeszekvencia lenne. Erre lehetne is szabadalmat igényelni, azonban ha a bejelentésbe kizárólag a szekvenciákat írjuk le (ezeket jó hosszú betűsorokként kell elképzelni), abból senki nem lesz képes ránézésre megmondani, hogy ezt majd mire lehet használni. A szabadalmi hivatal is biztosan kifogásolná, hogy hol az ipari alkalmazhatóság.
De lássunk egy valós példát is. Az EP1566386B1 számú szabadalomban egy Rhor-nak keresztelt fehérjét ismertetnek, ami alkalmas a kopaszodás kezelésére. Ismertetik továbbá a hozzá tartozó gént is, aminek segítségével a kopaszodásra való hajlamot lehet detektálni. A leírásban ugyan nincs külön fejezet „ipari alkalmazhatóság” címmel, de nagyon figyeltek arra, hogy mindenféle lehetséges hasznosítási módot kifejtsenek (pl. a Rhor fehérjét tartalmazó gyógyászati készítményt kopaszodás kezelésére lehet alkalmazni, vagy a gén rekombináns változatával hogyan lehet előállítani a Rhor fehérjét).
A szekvenciák esetében tehát figyelni kell arra, hogy a szabadalmi bejelentésben leírjuk, hogy mire is lehet őket használni. Például az adott fehérjének vagy nukleotidszekvenciának mi a funkciója, vagy az adott gén (rész)szekvenciája milyen funkciójú fehérjét képes előállítani.
Visszakanyarodva az ipari alkalmazhatóság definíciójához, láttuk, hogy ha a találmány az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható, akkor már megfelel ennek a követelménynek. Bár ez tényleg sok mindent lefed, az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) Fellebbezési Tanácsának 2005-ös döntése (T 0870/04) értelmében az ipari alkalmazhatóság teljesüléséhez nem elég, hogy az adott találmányt valahogy elő lehet állítani, hanem ahhoz valamilyen jövedelmező alkalmazásnak is társulnia kell. Ez a kérdés megint csak egy biotechnológiai tárgyú találmánnyal kapcsolatban került elő. A döntés kimondja, hogy azokban az esetekben, ahol az emberi szervezetben természetesen előforduló anyagot azonosítanak, illetve ennek az előállítását ismertetik, de az anyagnak nem ismerik a funkcióját vagy a funkciója annyira komplex, hogy még nem értik teljesen, nincs hozzá kapcsolható betegség és semmilyen egyéb gyakorlati alkalmazást nem írnak le; az ipari alkalmazhatóság kritériuma nem teljesül. Az ilyen kutatási eredmények természetesen tudományosan nagyon is érdekesek és értékesek lehetnek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ipar is tudja majd alkalmazni. A döntésben felsorolnak néhány példát arra az esetre, hogy mikor teljesül az ipari alkalmazhatóság biotechnológiai találmányok (főleg a természetben előforduló anyagok) esetében: ha ismertetik az anyag szerkezetét és funkcióját, továbbá olyan eljárást, ami lehetővé teszi az anyag nagy mennyiségben történő előállítását. Ez már egyértelművé teszi, hogy a leírt funkcióhoz kapcsolódó alkalmazásban lehet használni. Vagy például ha az emberi egészség szempontjából létfontosságú funkciót mutató anyagot azonosítunk, ott is rögtön nyilvánvaló, hogy a funkcióhoz kapcsolódó betegségek esetében gyakorlati haszna lehet (ilyen volt például az inzulin és a humán növekedési hormon esete). Szóval biotechnológiai találmányok esetében figyelni kell arra, hogy az adott fehérje, peptid, nukleotidszekvencia stb. funkcióját mindenképpen írjuk le, vagy legalább társítsunk hozzá valamilyen megelőzendő vagy kezelendő állapotot/betegséget.
Összefoglalva, az ipari alkalmazhatóság sok találmány esetében már magából a találmány ismertetéséből adódik. Azonban ha a fizikai törvényszerűségeknek ellentmondó terméket vagy eljárást szeretnénk szabadalmaztatni, igencsak meg fog gyűlni vele a bajunk. A biotechnológiai találmányok pedig különleges helyzetben vannak az ipari alkalmazhatóság szempontjából (is): azoknál külön le kell írni a szabadalmi bejelentésben, hogy iparilag hogyan lehet alkalmazni, és ezen belül nem elég csak annyit ismertetni, hogy hogyan lehet előállítani, hanem azt is ki kell fejteni, hogy mire lehet használni.
A teljesség kedvéért még megjegyezném, hogy ipari alkalmazhatóságon mint a szabadalmazhatóság egyik feltételén kívül további olyan feltételek is vannak, amelyek ezzel gyakran összefüggésben állnak. Ilyenek például a törvény 1. § (2) bekezdése alapján az oltalomból kizárt kategóriák, mint például felfedezések, esztétikai alkotások, szellemi tevékenységre vonatkozó megoldások és az információk megjelenítése. Ugyancsak fontos tudni, hogy a törvény 6. §-ában egyes kiemelt jelentőségű kategóriák, mint például az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások kifejezetten ki vannak zárva a szabadalmazható találmányok köréből.
Emellett az ipari alkalmazhatóság kérdésével összefüggésben merül fel a találmány gyakorlati megvalósíthatósága is – a korábbi szabályozásban ez is a szabadalmazhatóság feltételét képezte. Ez ma is feltétel, de most a törvény 60. §-ában kerül megfogalmazásra olyan formában, hogy „a szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani”. Ezek a feltételek együttesen nagyon részletesen körülírják, hogy mely találmányokra lehet szabadalmi oltalmat engedélyezni, de a fentiekben ezek közül csak az „ipari alkalmazhatósággal”, a sok feltétel egyikével foglalkoztunk.
szabadalmi ügyvivőjelölt
