Egy találmányra tett első szabadalmi bejelentés költségeinek jelentős hányadát a szabadalmi ügyvivői munkadíj teszi ki. A tapasztalat azt mutatja, – különösen abban az esetben, amikor a feltaláló maga a bejelentő – hogy elsősorban a korlátozott anyagi lehetőségek miatt, a feltalálók gyakran döntenek úgy, hogy maguk írják meg a szabadalmi bejelentést, ezzel akár több százezer forintot is megtakarítva. Legalábbis a kezdeti szakaszban. A meglátásunk viszont gyakorta az, hogy amennyiben a bejelentésen alapulva érvényes szabadalmat kívánnak szerezni, ez sokszor pont a visszájára fordul. Ugyanis a nem kellő szakértelemmel megírt szabadalmi bejelentésből eredő hibák javítása – ha ez egyáltalán lehetséges – a későbbi eljárás során igen költséges lehet. A létrehozott szellemi termék pedig csak megfelelő jogi védelem mellett lesz igazi.
Az első bejelentéssel szerzett elsőbbségi nap döntő fontosságú lehet a szabadalmazhatóság megítélésekor az elsőbbséget igénylő szabadalomcsalád összes tagjára nézve. Ez az időpont szabja meg azt, hogy a publikus ismereteknek – ezt technika állásának nevezzük – mely része veendő figyelembe a szabadalmazhatósági kritériumok: az újdonság és feltalálói tevékenység megítélésekor. Az elsőbbségi szabadalmi bejelentéshez képest a későbbi, annak elsőbbségét igénylő bejelentés tartalmilag még bővíthető, de az új anyagot már nem fogja megilletni az elsőbbség, a bővítmény szabadalmazhatóságát tehát a későbbi bejelentés időpontja alapján fogják megítélni. Emellett a találmány feltárásának hiányossága és bizonyos esetekben az adatok hiánya is később orvosolhatatlan problémát okozhat.
A szabadalmi ügyvivő először is – mivel mindenképp rendelkezik egyetemi szintű műszaki vagy természettudományos végzettséggel – meg kell, hogy értse a találmányt és annak műszaki, gazdasági jelentőségét. Nagyon fontos ezek után a megfelelő oltalmi kör kialakítása. Ebben a szabadalmi ügyvivő szerepe az, hogy a meglévő műszaki információk, adatok alapján a publikus ismeretek figyelembevételével a feltalálókkal közösen kialakítsa az oltalmi kört, azaz, hogy a szabadalommal milyen megoldások megvalósításától tilthat el a szabadalmas másokat. Ez egy komplex és nagy gyakorlatot igénylő feladat, amelynél érdemes a későbbi esetleges jogérvényesítési szempontokat is figyelembe venni.
Emellett nagyon fontos, hogy legyen kellő számú megfelelő visszalépési pont is leírva a bejelentésben, ahol a legtágabb igénypont – úgynevezett főigénypont – jellemzőit szűkítik megfelelő szempontok szerint, az előnyösebb jellemzők irányába (például ha a legtágabb igénypontban alkáli földfémet írtunk de tudjuk, hogy ezek közül a magnézium a legjobb, akkor erre szűkítünk). Ilyen esetekben mód lehet egy szűkebb, de érvényes oltalmi körre visszalépni, de csak abban az esetben, ha a bejelentés úgy van megírva, hogy erre lehetőséget biztosít. Valamint sokszor más kategóriájú, például termék mellett eljárás és alkalmazás igénypontot is érdemes felállítani arra az esetre, ha a megadási eljárás során a hivatal kifogást emel vagy esetleg megadás után megtámadnák a szabadalom érvényességét. Ugyanis az gyakran előfordul, hogy míg az egyik igénypont típus támadható, addig a másik engedélyezhető (pl. a termékről kiderül, hogy ismert, azonban a termék előállítási eljárása vagy újszerű alkalmazása védhető).
A szabadalmi bejelentésnek a szabadalmazhatósági kritériumok mellett – újdonság, feltalálói tevékenység, ipari alkalmazhatóság – számos egyéb követelménynek kell megfelelnie. Ezek kapcsán a legjellemzőbb hibák a következők.
A feltaláló a találmányt sokszor csak a minimális mértékben kívánja feltárni, ezzel is megnehezítve a konkurencia feladatát. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szabadalmi oltalom – elvi alapjait nézve – egy egyezmény a köz és a feltaláló között, ami alapján a feltaláló ismerteti az új műszaki megoldást, ami a szabadalmi bejelentéssel nyilvánossá válik, cserébe ezért adott időre és helyre kizárólagos jogot kap. A szabadalmi törvények emiatt előírják, hogy a találmányt úgy kell ismertetni a szabadalmi bejelentésben, hogy az annak alapján megvalósítható legyen. A kellő kitanítás hiánya a későbbiekben az adott bejelentés keretein belül már nem orvosolható hiba, csak új bejelentéssel korrigálható. Ha az elsőbbségi bejelentésben leírt megoldás az ott leírtak alapján nem valósítható meg, akkor a feltárás hiánya miatt az elsőbbség is veszélybe kerülhet.
Előfordul, hogy a találmányt általánosan ismertetik, de csak minimális számú konkrét példával vagy mérési adattal támasztják alá. Ez például kémiai tárgyú szabadalmaknál, ahol egyetlen általános képlettel akár több ezer vagy tízezer vegyület is igényelhető, komoly problémákat jelenthet. Egyrészt azért, mert számos országban alátámasztottság hiánya vagy a feltalálói tevékenység igazolása miatt számíthatunk kifogásra, ami az oltalmi kör nagymértékű korlátozásához vezethet. Például sok helyen gyógyszeripari tárgyú találmányok esetében elsőbbség igénylésekor már az elsőbbségi bejelentésnek is tartalmaznia kell olyan adatokat, amelyek a találmány létrehozását alátámasztják.
Számos más szempont figyelembevétele is a szabadalmi ügyvivő tudástárában kell, hogy legyen, például a technika állásának felkutatása és értékelése, ami kritikus fontosságú lehet már az elsőbbségi szabadalmi bejelentés megírása előtt, hogy a találmányt megfelelően el tudjuk határolni az ismert tudástól, és előnyeit megfelelően leírjuk, továbbá hogy a feltalálói tevékenység kritériumának is meg tudjunk felelni. De például az ügyvivő javasolhatja az igénypontok számának átgondolását a költségek csökkentésére vagy az optimális szabadalmaztatási út kiválasztását, attól függően, hogy mely országok az érdekesek.
A fentiek is illusztrálják, hogy a bejelentésírásnak számos olyan aspektusa van, ahol a műszaki tartalom mellett a szabadalmi jog és az ahhoz kapcsolódó gyakorlat, továbbá annak alkalmazásának az alapos ismerete szükséges. Egy jól megírt első szabadalmi bejelentéssel várhatóan sokkal nagyobb eséllyel szerezhetünk szabadalmi oltalmat, és a hivatal(ok) előtti eljárás(ok)ban is kevesebb kifogásra számíthatunk, ami összességében jelentős költségmegtakarítást eredményez. Fontos hangsúlyozni, hogy ehhez – a szakszerű szabadalmi ügyvivői munka részeként – elengedhetetlen a releváns technika állásának alapos feltérképezése is, ami ugyan további energiákat igényel, de a tapasztalatok szerint ez is jelentősen növeli a sikeres szabadalmaztatás esélyeit.
Segítségre van szüksége találmányával kapcsolatban? Segítünk!
Tepfenhárt Dóra
európai és magyar szabadalmi ügyvivő
partner
