„Világszabadalom” – vajon tényleg értéket jelez?

Először is, mint azt korábbi cikkünkben már jeleztük, a „világszabadalom” fogalma félrevezető, mondhatni oximoron, így mindenképpen fenntartással kezeljük!

Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy egy találmány gazdasági sikerét számos faktor befolyásolja, melyeket röviden az határoz meg, hogy milyen fizetőképes kereslet jelentkezik majd rá a globális piacokon. Ezt az igényt persze rengeteg minden befolyásolja:

• valós piaci igény: mind közül a legfontosabb jellemzője a sikeres innovációknak, hogy valós, lehetőleg széles körben fennálló tényleges igényt elégítsen ki a megoldás. A technikatörténet hemzseg az „elektronikus egércsapda” típusú sikertelen találmányoktól, melyek esetében a tényleges piaci igény nem állt fent, az csak a feltaláló képzeletében létezett. Ezért fontos, hogy minden innovatív projektet alapos piackutatás előzzön meg.
• üzleti modell megfelelősége: kiemelt jelentősége van továbbá, hogy milyen hatékony és nyereséges az üzleti modell, melynek révén a műszaki megoldás „pénztermelő géppé” alakul. Fontos szerepe van egy projekt sikerében, hogy hogyan kínáljuk, milyen módon tesszük hozzáférhetővé, fogyaszthatóvá a vásárlóközönsége számára a terméket/szolgáltatást, miképpen integráljuk fogyasztási szokásaiba. Egy életképtelen üzleti modell miatt elhalt megoldás, könnyen „fejőstehén” lehet egy másik kézben, ha a megfelelő üzleti modellt sikerül találni hozzá.

Példa az üzleti modell gazdasági sikerbefolyásoló jelentőségére:

 

Emlékezzünk csak a híres VHS vs Betamax videokazetta formátum csatára.

 

Bár a személyes használatra szánt video felvevő rendszerek már az 1950-es évektől hozzáférhetőek voltak a nyugati világban, az áruk miatt csak igen szűk réteg használhatta ezeket. Mígnem 1975-ben a Sony kibocsátotta a korábbiaknál jóval kedvezőbb árfekvésű Betamax formátumú rendszert. Nem sokkal ez után a JVC a VHS formátumot dobta piacra, amivel ki is tört a „nagy video háború”.

A Betamax technológiailag, és a felhasználói élményt tekintve egyaránt fejlettebb volt vetélytársánál, hisz jobb képminőséget biztosított, jóval kisebb szalagmérettel, azaz kazettamérettel működött, és fő bűne is technológiai felsőbbrendűségéből fakadt, ugyanis a videokazetta másolását minőségromlás nélkül tette lehetővé tetszőleges számú alkalommal, ami bizony a frissen formálódó videofilm-kölcsönző ágazat –és így a film gyártók részéről is – jelentős ellenérdekeltséget szült.

A JVC abban vélte megtalálni a piaci versenyelőnyt, hogy a termék gyengeségeit fordította át előnnyé. Felismerte, hogy azáltal, hogy a VHS kazetta nem másolható jelentős minőségromlás nélkül, maga mellé sikerült állítania a jelentős lobbi-potenciával bíró filmipart, és gyakorlatilag a video kölcsönző iparág egységes meghatározó formátumává sikerült válnia. Emellett a rendszer árát is lejjebb szállította a Betamaxénál, ezzel a tömegek számára tette elérhetővé a VHS rendszert. A „sűrű fillér ritka forint” elv alapján a forgalom növekedése messze képes volt ellensúlyozni az értékesítési ár alacsonyabb szintjét. Ugyanakkor a filmkölcsönző iparág VHS elkötelezettsége ugyancsak óriási mértékben növelte a VHS értékesítési volumenét, hisz aki nem csak családi videókat akart nézegetni odahaza, hanem mozifilmeket is meg akart nézni otthon a saját TV készülékén, az VHS lejátszót vásárolt.

A filmgyártók ellenérdekeltsége egészen odáig ment, hogy 1984-ben a Disney és a Universal filmstúdió be is perelte a Sony-t, hogy hagyjon fel a Betamax forgalmazásával, mert az a kalózkodást (illegális filmmásolást) teszi lehetővé, támogatja. (És annak ellenére, hogy a bíróság végül ugyan nem tiltotta el a Sony-t a rendszer forgalmazásától, arra hivatkozva, hogy a fogyasztóknak joga van műsorokat időeltolással megnézni, amennyiben saját használat céljából és nem üzleti alapon teszik ezt, a filmipar negatív hozzáállása már megpecsételte a technológia sorsát.

A Betamax piaci igények felmérésében is elkövetett néhány hibát, többek közt túl későn kapcsolt, hogy kazettái csak rövidebb idejű felvételt engedtek rögzíteni, szemben a VHS-el, mely a kezdetek kezdetén is 2 óra hosszú felvételt tudott rögzíteni, hamarosan pedig ez már 4-6 órányi video tartalomra emelkedett.

Látszik tehát, hogy önmagában a fejlettebb technika, magasabb szintű fogyasztói élmény sem jelent biztos üzleti sikert. Jól kell felmérni a vásárlók szempontjából a „unique selling point-ot”, azaz a tényleges értékesítési motívumot, amiért a vevők pénzt hajlandók kiadni. És persze nem árt üzletileg is megvizsgálni, hogy kik lehetnek erős iparági támogatóink, vagy éppen ellenlábasaink.

• a találmány diszruptivitása: azaz mennyire „rendbontó” a találmány. Az jó, ha az új technológia jelentős megkülönböztető képességgel rendelkezik a többitől, így hatékonyságában felülmúlhatja a versenytársakat, egyben a potenciális fogyasztók által könnyebben megkülönböztethetővé is válik. Ugyanakkor jelentős kockázatot jelent, amennyiben a megoldás jelentős mértékben diszruptív jellegű, azaz olyan mértékben eltérő a hagyományostól vett mainstream technológiákhoz képest, illetve olyannyira eltér a jelenleg használt infrastruktúrától, hogy az abba való beillesztése gondot jelenthet, ugyanis ez utóbbi jellemző a piaci elterjedés súlyos gátját képes jelenteni.

Példának lehetne felhozni a hidrogéncellás közlekedést, melynek technológiai kihivásai mellett az ellátó infrastruktúra teljes ellenérdekeltsége akadályozta meg elterjedését (a töltőállomások az olajipari cégekhez kötődnek, akik az olajkincs kitermelésében érdekeltek és nem abban, hogy átépítsék a töltőállomásokat a hidrogén kezelésére. Az elektromos mobilitás kizárólag azért terjedhetett el bizonyos mértékben, mert a töltőhálózata párhuzamos, az olajipartól független, már létező elosztóhálózatra alapult.

• a technológia érettségi szintje: a NASA által bevezetett ú.n. „technology readiness level” vagy röviden TRL azt vizsgálja, hogy mennyire fejlett, mennyire áll készen a találmány a piaci bevezetésre. Ha a találmányból még csak egy az elvi működést igazoló prototípus létezik, ám pl. a tömeggyártás lehetőségét biztosító üzleti bevezetésre kész változat még nem, az ugyancsak jelentősen emeli a kockázatot, és akár évekkel eltolja a termék piaci bevezethetőségét.
• piaci érettség és időszerűség: meghatározó lehet egy innováció sikeressége szempontjából az, hogy mennyire időszerű a megoldás piaci bevezetése. Egy koncepció, egy találmány akár meg is előzheti korát, és ha a bevezetés nem a kellő időben valósul meg valamely okból, úgy a hasznot nem a feltaláló, az elsőként piacra lépő aratja le, hanem az, aki a megfelelő időben van jó helyen, megfelelő üzleti modellel társítja a megoldás piacosítását, illetve kellő hozzáférése lesz a piachoz. Tipikus példája lehet a „jó időben jó helyen lenni” sikerkritériumnak pl. a SixDegrees projekt (a Linkedin koncepcionális elődje), a MyVIP/iWiW (a Facebook elődjei).
• további fontos sikertényezők: a megoldás piaci árképzése, az éves értékesíthető volumen, a felskálázhatóság, a piaci belépési küszöb, a szabályozási környezet, és még sok egyéb, mind mind olyan faktorok, melyek további kiemelten jelentős hatást gyakorolnak az találmány piaci sikermutatójának potenciáljára vonatkozóan.
• nem elhanyagolható a szakemberek – műszaki és szabadalomjogi végzettséggel is rendelkező úgynevezett szabadalmi ügyvivők – által készített szabadalmi leírás, és annak lényegét adó úgynevezett igénypontok minősége sem, mely meghatározza többek közt a megoldásra vonatkozóan pl. szabadalmi oltalom által megszerezhető üzleti monopoljogok terjedelmét, azaz pl. az oltalom tárgyának használatáért harmadik fél által fizetendő hasznosítási díj alapját, valamint a szabadalom megkerülhetőségét, sérülékenységét, megtámadhatóságát is. A jó igénypont (amely kellően széles védelmet ad, ugyanakkor engedélyezhető is) szerkesztésének számos szempontja van, és évekkel későbbi eljárási részleteket vagy lehetséges későbbi jogvitákat is figyelembe kell hozzá venni, így nem csak a képzettségnek, de a tapasztalatnak is óriási szerepe van. Mivel a Danubia cégcsoport szabadalmi ügyvivői gárdája nem csak hosszú, de egyedülállóan széleskörű, ritka jogesetekre is kiterjedő tapasztalattal rendelkezik, bátran ajánljuk segítségünket a találmányok sikeres védelmében.

Természetesen egy a fenti sikermutatók közül, hogy mekkora piacra – értsd hány országra kiterjedően – biztosította a bejelentő a szabadalmi oltalom adta monopol jogokat, melyet a Danubia cégcsoport szakértői úgynevezett státuszkutatás lefolytatásával képesek ellenőrizni, amennyiben az ügyfelet licenctárgyalások, vagy technológia transzfer folyamat keretében támogatják. Nyilvánvaló, hogy az oltalmat elsősorban azokra az országokra érdemes kiterjeszteni, ahol arra vonatkozóan jelentős fizetőképes kereslet mutatkozik.

Jó tudni, hogy azokban az országokban, ahol az előállítással kapcsolatos költségek kedvezőek, de a találmánynak nincs jelentős piaca, nem feltétlenül szükséges oltalmat szerezni. Az ott előállított bitorló termékeket ugyanis a versenytársak nem hozhatják be a szabadalommal védett, jelentős kereslettel bíró országokba, így nincs értelme gyártaniuk más országokban. Kínát vagy Indiát, ugyanakkor, ami az olcsó gyártásról először szokott eszünkbe jutni, már nem feltétlenül sorolhatjuk a piac nélküli gyártó országok körébe, hiszen ezek az országok már most jelentős piacai sok technológiának, a szabadalom 20 éves időtartama alatt pedig még inkább azzá válhatnak.

Így tehát láthatjuk, hogy bár az, hogy az oltalmat hány országra vonatkozóan igényelték, mindenképp szükséges, ám messze nem elegendő mérőszáma a találmány gazdasági sikerességének. Egy találmány, a hozzá kapcsolódó szellemi tulajdon, de akár egy know-how, szerzői jog, vagy védjegy üzleti értékének meghatározását a Danubia munkatársai a szellemi vagyonértékelés szolgáltatás keretében végzik el ügyfeleik megbízására.

Kérdése van? Írjon a szerzőnek!