Az Európai Unió Bíróságának (EUB) egy közelmúltban hozott döntése tiszta vizet önt a pohárba a felhőalapú adathordozókra történő magáncélú másolás kapcsán.
Az EUB a C-433/20[1] Austro-Mechana ügyben hozott ítéletében kimondja, hogy a „bármely adathordozón” („on any medium”) történő többszörözés fogalma kiterjed a felhőre („cloud”) mint adathordozóra is, ezért az ebben történő magáncélú másolásra is érvényesek az InfoSoc-irányelv[2] 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak.
Az ügy háttere
Az ügy az Austro-Mechana szerzői jogi közös jogkezelő szervezet és a Strato AG felhőalapú tárhelyszolgáltató között zajlott, ahol az képezte a jogvita tárgyát, hogy a tárhelyszolgáltatónak meg kell-e fizetnie a szerzői jogi törvény[3] alapján fizetendő díjat az ügyben megnevezett szolgáltatásai kapcsán.
Az Astro-Mechana a Bécsi Kereskedelmi Bírósághoz (Handelsgericht Wien) fordult amiatt, hogy a Strato olyan felhőalapú számítástechnikai („cloud computing”) szolgáltatást nyújt, amellyel az ügyfelei számára tárhelyet bocsát rendelkezésre, így díjfizetésre kötelezett a szerzői jogi törvény értelmében. A perben a Strato azzal védekezett, hogy a szervereinek fizikai tárolási helyén, Németországban már megfizette a szerzői jogi díjat, illetve az osztrák felhasználók is megfizették a magáncélú másolás utáni díjat a felhőben lévő tartalmak kezeléséhez szükséges végberendezések után. Az elsőfokú bíróság az ítéletében elutasította az Astro-Mechana kérelmét, mivel úgy ítélte meg, hogy a Strato nem adathordozót ruház át az ügyfeleire, hanem tárolási szolgáltatást nyújt.
Az Astro-Mechana a VCAST ítéletre[4] hivatkozva fellebbezett a Bécsi Regionális Fellebbviteli Bírósághoz, mivel véleménye szerint bizonytalan annak a kérdésnek a megítélése, hogy a felhőalapú számítástechnikával történő adattárolás a EU 2001/29 irányelv (Infosoc) 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik-e.
A másodfokú bíróság szerint a VCAST ítélet nem pontosan a felhőben történő magáncélú másolásra vonatkozott, ezért a bíróság az eljárás felfüggesztése mellett döntött és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette az EUB elé:
- A fenti irányelvben megnevezett „bármely adathordozó” kifejezés alá esnek-e a felhőalapú tárolásra szolgáló szerverek, valamint a magáncélú díjazás kivételével, és azzal együtt, a méltányos díjazás követelménye alkalmazandó-e a felhőben történő többszörözés (másolás) vonatkozásában?
- Összeegyeztethető-e az uniós joggal egy olyan nemzeti jogszabály, amely kizárja a felhőalapú tárolási szolgáltatás nyújtóit a méltányos díjazás fizetési kötelezettsége alól?
Az EUB mind a két kérdésre igennel válaszolt.
Az EUB döntésének indokolása
A bíróság az első kérdés megvitatása során megállapította, hogy egy felhasználó által egy felhőalapú tárhelyre történő feltöltés, illetve a már feltöltött mű későbbi letöltése a mű többszörözésének tekinthető, tehát egy felhőalapú tárhelyen történő biztonsági másolat készítése egy műről többszörözésnek minősül.
A bíróság azt is megállapította, hogy az irányelv nem határozza meg a „bármely hordozó” fogalmát, azonban – a fogalom tág értelmezését, valamint az irányelv preambulumát és céljait figyelembe véve – megállapítható, hogy a fogalom „minden olyan adathordozóra vonatkozik, amelyen egy védett mű többszörözhető, beleértve a felhőalapú számítástechnikában használt szervereket”[5]. Ez a következtetés összhangban áll az irányelv technológia-semlegességre való törekvésével.
A bíróság azt is kifejtette, hogy a többszörözés és nyilvánossághoz közvetítés elválik egymástól, különböző cselekmények, így egy felhőalapú szerveren tárolt műnek a felhasználó által történő megosztása a mű hasznosításának minősül, ami már az irányelv 3. cikk (1) bekezdésének hatálya alá esik.
A második kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy az irányelvvel ellentétes-e egy olyan nemzeti szabályozással, amely a felhőalapú szolgáltatókat nem kötelezi méltányos díjazás megfizetésére a szerzői jogi védelem alatt álló művekről magáncélra, engedély nélkül történő biztonsági másolatok készítése esetén, azaz a tagállamok kizárhatják-e a felhőalapú tárolási szolgáltatókat a magáncélú másolás ellentételezésére szolgáló díjfizetés alól.
A tagállamoknak széles mérlegelési jogkörük van arra vonatkozóan, hogy a jogosultaknál, azaz a művek szerzőinél keletkezett károkat kinek kell megfizetnie. A kártérítés végső soron azt a magánszemélyt terheli, aki a szerzői jogi oltalom alatt álló művet engedély nélkül többszörözte, azonban az ilyen magánfelhasználók nehezen azonosíthatók, továbbá ezek az egyéni magáncélú cselekmények jellemzően minimális károkozással járnak.
A főtanácsnok indítványában hangsúlyozta, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló tartalom felhőbe való feltöltése és letöltése magáncélú többszörözésre irányuló egységes cselekmény. A tagállamok létrehozhatnak egy olyan rendszert, amelyben a szerzőknek járó méltányos díjazást közvetlenül nem az engedély nélküli cselekményt elkövető magánszemélyeknek kell megfizetnie, hanem azoknak a szolgáltatóknak, akik digitális többszörözésre alkalmas készülékekkel és adathordozókkal rendelkeznek és azokat a felhasználok rendelkezésére bocsátják vagy azokkal számukra másolási szolgáltatás nyújtanak. A fenti rendszer azonban lehetővé teszi ezen szolgáltatók számára, hogy a másolatért fizetendő díjat beépítsék az eszközök felhasználásának díjába, így azt közvetett módon ugyan, de a végfelhasználó fogja megfizetni.
Az ítéletben azt is kimondták, hogy több, egymással összekapcsolt készülék szükséges az ilyen többszörözéshez, így ezt a díjat kizárólag ilyen készülékek esetében kell megfizetni. A tagállamoknak továbbá figyelembe kell venniük, hogy a szerzőknek fizetett díj valóban méltányos és arányban áll a jogosultak kárával.
Konklúzió
Az Infosoc irányelv célja, hogy az információs társadalom fejlődésének elősegítése érdekében egy egész Európában egységes és rugalmas szabályozási keretrendszert hozzon létre. A szerzői jogi védelem alatt álló modern technológiák jogi kérdéseinek megítélésekor fontos, hogy az alkalmazott jogszabály ne váljon elavulttá és megpróbáljon lépést tartani a műszaki fejlődéssel. A fenti ítélet gyakorlatias szemmel nézi ezt a kérdéskört, szem előtt tartva az egyes felhasználói cselekményeket, azok beazonosíthatóságát és az esetlegesen okozott kár mértékét, így nem hozva lehetetlen helyzetbe sem a szolgáltatókat, sem a végfelhasználókat egy-egy új technológia használatának jogi szabályozásakor. Külön kérdésként merülhet fel, hogy az egyes tagállamok a nemzeti joggyakorlatuk kialakítsa során milyen méltányos díjakat fognak alkalmazni, hiszen az alkalmazott díjak adott esetben arányban állhatnak a tárolt mű típusával, hosszával és/vagy egyéb tulajdonságával, esetlegesen az előzetesen várható engedély nélküli másolások számával is.
[1] Ítélet: https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-433/20
[2] Infosoc irányelv: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32001L0029&from=EN
[3] Az alapeljárásban a szerzői jogi törvény 42b. cikkének (1) bekezdése alapján.
[4] Ítélet: https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-265/16
[5] „all media on which a protected work may be reproduced, including servers such as those used in cloud computing.”
magyar szabadalmi ügyvivő
partner
