Az Európai Unió Bírósága egy tavalyi ítéletében[1] egy igen érdekes és jelentős kérdést vizsgált meg. Azzal foglalkozott, hogy a használt e-könyvek eladása vajon ugyanolyan feltételek mellett történhet-e, mint a használt papír alapú könyvek esetén. A kérdés azért fontos, mert a használt „hagyományos” könyvek esetén (bizonyos körülmények fennállása mellett), amikor a szerző az adott példány első értékesítéshez hozzájárul, akkor az adott példány további sorsáról nem tud rendelkezni, így az szabadon továbbértékesíthető. Ez a jogkimerülés elve. Az ítéletben azt járta körül a bíróság, hogy az e-könyv esetében is így van-e. Gondoljunk bele, az e-könyvek egyre népszerűbbek, egyre többen olvasnak ilyen típusú kiadásokat, ezért a másodlagos piac megjelenése természetes következmény.
A kiindulási eset
Az ítélet tényállása szerint a holland Tom Kabinet Holding egy weboldalt üzemeltetett, ahol kezdetben használt e-könyvekkel lehetett kereskedni. Ettől a bíróság eltiltotta, szerzői jogsértésre hivatkozva. Ekkor a Tom Kabinet egy olyan „olvasóklubot” hozott létre, ahol a tagok egy adott pénzösszeg fejében használt e-könyvekhez jutnak hozzá, mely e-könyveket a Tom Kabinet vásárolt meg, vagy kapta meg ingyenesen a tagoktól (ebben az esetben a tagok átadták a letöltésre szolgáló linket, és nyilatkoztak, hogy nem őriztek meg másolatot. Ezt követően a Tom Kabinet letöltötte az e-könyvet, és ráhelyezte a saját vízjelét). A klubtagság havidíjat kellett fizetniük a tagoknak,, és ezt megfizetve a tag e-könyveket vásárolhatott . A tag által a klub részére ingyenesen átengedett könyvek után a tag a tagdíjból kedvezményre volt jogosult.
Később ismét változott a koncepció. A havidíj megszűnt, helyette kreditpontokat kellett összegyűjteni, amit akkor kaptak meg, ha ingyenesen vagy ellenérték fejében e-könyvet ruháztak át a Tom Kabinetnek. Továbbá az e-könyvek vásárlásakor is lehetett kreditet vásárolni. Bár a döntésből nem derül ki, hogy miért került sor a működési modell átalakítására, de feltételezhető, hogy a jogszabályoknak való megfeleltetés volt a cél.
Az egyik holland szerzői jogi egyesület pert indított, arra hivatkozva, hogy a Tom Kabinet engedély nélküli nyilvánossághoz közvetítést valósít meg.
A bíróságok véleménye
A holland bíróság az EU Bíróságához fordult. Az EUB úgy fogalmazott, hogy a központi kérdés gyakorlatilag az, hogy egy elektronikus könyv állandó használatra történő letöltését lehetővé tévő szolgáltatás „nyilvánossághoz közvetítésnek” vagy „nyilvános terjesztésnek” minősül-e. Ez azért fontos, mert a nyilvános terjesztés esetén megvalósulhat a jogkimerülés, és a szerző nem léphet fel vagyoni igénnyel.
Az ítéletben a Bíróság megvizsgálta a hatályos jogszabályokat és azok indoklását, illetve az ítélkezési gyakorlatot. Igen alapos vizsgálatra volt szükség, mivel a konkrét kérdést nem szabályozta jogszabály.
Továbbá – ahogy azt az Európai Bizottság is már megállapította – a lehívásra hozzáférhetővé tétel nyilvánossághoz közvetítésnek tekinthető, mégpedig azon esete is, amikor egymástól független személyek, különböző időpontokban és helyeken férnek hozzá a szerzői műhöz.
A vizsgálat alapján a jogszabályok is igyekeznek a szerző érdekében minél szélesebb kört a nyilvánossághoz közvetítés fogalmába belefoglalni, akkor is, ha az nem hagyományos típusú felhasználás. A terjesztést pedig a fizikai formában megjelent szerzői művekre korlátozza. Így a jogkimerülés is ezek esetében tud megvalósulni. Hozzá kell tenni, számítógépes programok esetén a szabályozás nem kezeli eltérően a fizikai példányokat és az elektronikus változatokat, de amíg ebben az esetben nincs különbség egy használt CD és egy használt elektronikus számítógépes program között, addig a könyvek esetében igenis eltér egy használt papír alapú könyv, és egy használt e-könyv.
A nyilvánossághoz közvetítésbe beletartozik az is, amikor a nyilvánosság tagjai oly módon férnek hozzá, hogy a hozzáférés helyét és idejét maguk választják meg. Ráadásul nem lényeges, hogy ténylegesen megtörténik-e a hozzáférés, elég maga a lehetőség.
A jelen ügyben a hozzáférés megvalósult, hiszen bárki tudott regisztrálni, és letölteni a weboldalról. Ugyan a nyilvánosság mértékére van egy, a joggyakorlat által megállapított hozzávetőleges határ, vagyis hogy legalább hány ember esetében beszélhetünk nyilvánosságról, de jelen esetben bárki tudott regisztrálni, és nem volt olyan műszaki intézkedés, ami lehetővé tette volna, hogy valamely műnek csak egyetlen példánya legyen letölthető az alatt, amíg a mű felhasználója ahhoz ténylegesen hozzáfér. Valamint arra sem alkalmaztak semmilyen műszaki korlátot, hogy a hozzáférési időszak lejártát követően a felhasználó ne használhassa többé a letöltés lehetőségét. Ráadásul fontos, hogy a jelen feltételek mellett a Tom Kabinet letöltési rendszeréhez egyidejűleg és egymás után is hozzá tud férni meghatározhatatlan számú ember.
Egy új működési modell esetén nem lehet úgy tekinteni, hogy a szerző nyilvánossághoz közvetítésre adott korábbi engedélye erre is kiterjedjen. Ez azt jelenti, hogy ha a szerző nyilvánossághoz közvetítésre engedélyt ad, akkor ezt a közvetítést olyan eszközökkel és módszerekkel lehet végezni, ami az engedély megadásának pillanatában ismert volt. Egy új eljárás esetén a korábban adott engedély nem terjed ki automatikusan erre az új eljárásra is.
Mindezek alapján az EUB arra jutott, hogy a Tom Kabinet nyilvánossághoz közvetítést végzett, nem terjesztést, ezért a szerzők szerzői jogait megsértette.
A fenti cikk csak az ítélet fő megállapításait ismerteti, azonban a döntés logikájának bemutatására elegendő. A joggyakorlatból, jogszabályi indoklásokból látható, hogy a szerző jogait igyekeznek megvédeni, azonban az sem szerencsés, ha a felhasználást végző szereplők nem tudnak semmit sem tenni a szerző engedélye nélkül. A bíróság most ehhez adott támpontokat. Azonban fontos látni, a bíróság csak a Tom Kabinet működési modelljét vizsgálta, azaz nem kizárt, hogy valaki olyan technológiai, informatikai megoldást dolgoz ki, amellyel a Bíróság által felhozott hiányosságokat ki tudja küszöbölni. Azonban az jól látható, hogy a használt e-könyvek kereskedelme (a jelenlegi szabályok mellett) nem minősül terjesztésnek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne változhatna a jogszabályi környezet, ha a jogalkotó úgy érzi, hogy itt az ideje.
Kratochwill Sz. György
Lantos Judit Ügyvédi Iroda
ügyvédjelölt
[1] http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=221807&pageIndex=0&doclang=EN&mode=req&dir=&occ=first&part=1
