Múlt pénteken (2022. november 18-án) Banksy a világhírű brit graffitiművész, festő-politikai aktivista és performance művész, Instagram oldalán egy ritka különleges felhívást tett közzé a „bolti szarkáknak” címezve:
„Bolti szarkák figyelem! Légyszi térjetek be a Guess shopba a londoni Regent street-en. Engedély nélkül magukévá tették a grafikám, hát hogyan is kérhetnék számon rajtatok, ha ugyanígy tennétek a cuccaikkal?”
A művész az említett boltról készült képet posztolt, melynek kirakatában Banksy alkotása, a Molotov koktél helyett virágcsokrot hajigáló „Flower-thrower” látható, a kirakatra stencilezett felirattal, miszerint új Guess kollekció jelent meg Brandalised márkanév alatt, melynek darabjait Banksy graffitik díszítik. A kirakatban pedig néhány ruhadarab látható, a művész 2009-es gangsta-rapper nyuszit ábrázoló munkájával.
A hírről beszámoló Rolling Stones magazin írásából megtudhatjuk, hogy a Banksy alkotásokat magukon viselő Guess kollekció darabjai a Brandalised nevű vállalattal közösen kerültek megalkotásra, mely cég viszont úgy tűnik, rendelkezik a Banksy művekre vonatkozó szerzői jogi hasznosítási engedéllyel arra vonatkozóan, hogy a rajongókat graffitis merchandising kollekciókkal lássa el.
Nos, tekintsünk most el attól, hogy a tolvajlásra való felszólítás akár felbujtásnak is minősülhet a báróság előtt, ám azt mindenképpen láthatjuk, hogy némi ellentét lehet a művész és az alkotását felhasználó bolt nézőpontja közt.
Ahhoz, hogy megvizsgáljuk, vajon kinek is lehet igaza, és mi állhat a művész és a divatcég közti nézeteltérés hátterében, a szerzői művek létrejöttének és ebből eredően jogosultsági viszonyaikkal röviden nem árt megismerkednünk. Hozzátesszük, hogy a szerzői jogi törvények Európai szinten bár inkább többé, míg nemzetközileg inkább kevésbé harmonizáltak egymással, így általános következtetést és iránymutatást nehéz lenne megfogalmazni, mindenesetre az alapvetések bizton megtehetők.
Fő szabályként, miként azt a magyar szerzői jogi törvény 4.§-a is kimondja, hasonlóan más nemzetek jogszabályaihoz, a szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta. Hazánkban a szerzői jogoknak megkülönböztetjük a szerző személyéhez fűződő jogait – melyek elsősorban az erkölcsi elismeréshez és a mű alkotói céljaival egybecsengő felhasználása feletti őrködési jogát foglalják magukban -, illetve a vagyoni jogi vonatkozásait.
Míg a személyhez fűződő jogok nem idegeníthetők el, így pl. az alkotót mindvégig megilletik, hogy a szerzőt akként tüntessék fel a művével kapcsolatban, valamint hogy közbeavatkozhasson, ha a művet megcsonkítva, annak megalkotási céljaival ellentétes (becsületsértő, jóhírnév-sértő módon történő) felhasználása történne meg; addig a vagyoni jogok átruházhatók, örökölhetők, hasznosításba adhatók, és egyébként minden vonatkozásban úgy „adhatók-vehetők”, akár meg is terhelhetők, megörökölhetők, mint bármely más fizikai vagyontárgy.
Az előbb említett fő szabály alól azonban vannak kivételes helyzetek, amikor a mű vagyoni jogai nem az alkotót illetik. (Az európai jogkultúra-körben a személyhez fűződő jogok azonban ekkor is megilletik a szerzőt, olyannyira ráadásul, hogy hazánkban pl. ezekről le sem mondhat, át sem ruházhatja másra.)
Ilyen kivételes helyzet a munkaviszonyban létrejövő alkotások esete, amikor is a mű elkészítése, megalkotása a szerző munkaviszonyból eredő kötelessége. Ilyenkor automatikusan átszállnak a munkáltatóra a műre vonatkozó vagyoni, azaz hasznosítási jogok. Azonban a szerzőt ilyen esetben is tisztességes díjazás illeti meg, amennyiben pl. a munkáltató a műre vonatkozóan másnak felhasználási engedélyt ad, vagy a műre vonatkozó vagyoni jogokat átruházza.
Amennyiben a művet vállalkozási vagy megbízási szerződés keretében hozzák létre, a helyzet jóval komplikáltabb. Ilyen esetben az alkotást a szerző megrendelésre hozza létre, a megrendelő utasításait követve, vagy az ő igényeit kiszolgálva, mely alkotásra vonatkozó felhasználás (azaz a vagyoni jogok) tekintetében pedig a megrendelőnek hasznosítási engedélyt ad. Az viszont, hogy pontosan mit is foglal magában az engedély, az nagyon nem mindegy!
Ugyanez a helyzet akkor is, ha a „hasznosítási szándékot mutató” félnek egy már a művész által korábban létrehozott mű tetszik meg, és kötnek meg a felek az alkotásra vonatkozó hasznosítási szerződést.
Milyen területek is azok, amik mindenképpen szabályozandók a szerződésben, és nagyon jelentős következményei vannak utána a felhasználás körülményeire?
a) a felhasználási engedély kedvezményezettje: Azaz más szavakkal, hogy ki is jogosult pontosan a művet hasznosítani. Különösen a Banksy-esetéhez hasonló kaliberű cégcsoportok, multinacionális konglomerátumok esetében van nagy jelentősége, hogy a megállapodás kire vonatkozóan is állapít meg hasznosítási jogokat. Előfordulhat ugyanis, hogy a vállalatcsoport egyik eleme – pl. egy szellemitulajdon-kezeléssel foglalkozó leányvállalat – szerzi meg a jogokat, viszont egy másik a cégernyő alá tartozó vállalat vagy vállalatok azok, melyek a piaci hasznosítást ténylegesen gyakorolni is fogják. Ilyen esetben, a későbbi vitákat elkerülendő, nyilván nem mindegy, hogy a megállapodás mit is tartalmaz.
b) a felhasználási engedély kizárólagossága: Az engedélyt megalkothatják úgy is, hogy a művész a művet saját maga is felhasználhatja, sőt, további feleknek is újabb engedélyt adhat erre (nem-kizárólagos hasznosítási jog). Ám születhet olyan megállapodás is, mely megtiltja azt, hogy a szerző másoknak is engedélyezze a hasznosítást, sőt, adott esetben a szerződés még az alkotót is eltilthatja művének hasznosításától (kizárólagos hasznosítási jog).
c) allicencia adás lehetősége: A hasznosítási jog engedélyezését licenciának nevezzük. Amennyiben a szerződés nem hatalmazza fel az engedélyt megszerzőt arra, hogy ő a műre további szereplőknek is engedélyezze a hasznosítást, akkor ezt nem is teheti meg. Ellenben amennyiben erre engedélyt kapott a megállapodásban a szerzőtől, úgy a hasznosító szabadon adhat engedélyt másoknak is, a szerző beleszólásának lehetősége nélkül. Értelemszerűen, a szerzőnek az allicencia adás lehetőségét leginkább kizárólagos hasznosítási engedély megkötése esetén van értelme megadnia. Ugyanis, ha nem-kizárólagos hasznosítási engedélyt adna, és megadja az allicencia adás lehetőségét is, azzal saját maga alatt vágná a fát, hisz ugyanarra a műre tőle függetlenül is beszerezhető a hasznosítási engedély.
d) engedély földrajzi terjedelme: Nem mindegy, hogy a mű felhasználását milyen geográfiai lefedettséggel engedélyezzük. Az korlátozásmentesen az egész világra kiterjedhet, vagy csak egy bizonyos országra, országkörre.
e) engedély időtartama: Ugyancsak nem mindegy, hogy a hasznosítási jogokat milyen időtartamra adjuk át, vagy osztjuk meg.
f) az engedélyezett felhasználás területe: A szerződésben nagyon fontos kulcselem lehet, hogy a művet milyen módon engedjük felhasználni. Ennek jelentőségét legkönnyebben egy példán keresztül érthetjük meg. „M” művésznőt „C” cég megbízza, hogy készítsen oktatóvideót a vállalkozásba frissen belépők képzése céljából, melyben Ők elsajátítják a cég által kidolgozott berendezés használatát. Az oktatóvideó elkészül, és olyan sikeres, hogy „C” cég azt a fogyasztóknak értékesített termékek mellé is elérhetővé teszi, sőt a videó felhasználásával egy TV-reklámot is készít. Vajon jogszerűen hasznosította „C” cég az „M” művésznő által készített alkotást a korábban megkötött szerződés alapján? Nyilvánvalóan nem, hisz sem a marketing célú, sem pedig a vállalati alkalmazottak körén túlmutató felhasználásra nem kaptak engedélyt a művésznőtől! Megjegyezzük, hogy a szerződésben továbbá akár a felhasználás iparági, műfaji területét, média-formáját, a közönséghez való eljuttatás módját stb. is korlátozhatják a felek.
Felhívjuk a figyelmet, hogy fentiek csak néhány kulcsterületét jelentik a szerződésben szabályozandó kérdésköröknek! Megnyugtatóan teljeskörű, megalapozott és alapos megbízási vagy hasznosítási engedély megalkotásához feltétlenül forduljon szakértőhöz! A Danubia cégcsoport munkatársai készséggel állnak rendelkezésére.
Látható tehát, hogy nagyon fontos, hogy egy szerzői mű létrehozására irányuló vállalkozási szerződés, avagy egy kész műre vonatkozó hasznosítási szerződés mit tartalmaz, miként állapodtak meg a felek a felhasználás feltételeiről. Természetesen a szerződésben foglalt hasznosítási díj mértékét is jelentős mértékben befolyásolhatja, hogy valójában mire, milyen terjedelemben is adtunk vagy kaptunk engedélyt.
Fentiek miatt tehát elmondható, hogy a kulcs a Banksy és a Brandalised nevű cég között megkötött megbízási és/vagy felhasználási szerződésben rejlik:
1. Elképzelhető, hogy Banksy kikötötte abban, hogy a Brandalised cég csak önállóan hasznosíthatja az engedélyezett műveket, további szereplőknek felhasználási engedélyt (al-licenciát) nem adhat, és az engedélyt nem oszthatja meg másokkal. Ebben az esetben kérdéses, hogy vajon a Guess becsatlakozása mennyire lehet jogos a hasznosítási szerződés értelmében. Ugyanakkor az is igaz, hogy ilyen, a tényleges piacra vitelt akadályozó tényezőt csak komoly indokkal érdemes bevezetni egy engedélybe, és kérdéses is, hogy vajon a hasznosítást felvállaló elfogadna-e egy ilyen feltételt.
2. Az is elképzelhető, hogy az engedélyben csak bizonyos fajta termékekre, használati tárgyakra vonatkozóan alapítottak hasznosítási jogokat (mondjuk csak kis gyűjthető figurák, használati tárgyak, mint pl. bögrék, vagy plakát-nyomatok forgalmazására), de ruhadarabokra nem.
3. És bizony az is előfordulhat, hogy a fenti feltételek nem kerültek kellő alapossággal definiálásra, lekorlátozásra az engedélyben, mely esetben Banksy-nek nehéz dolga lesz érvényre juttatni saját értelmezését. Igaz, a helyzet ekkor sincs teljesen elveszve, hisz mint korábban utaltunk rá, a hasznosítási díjnak illik arányban állnia az engedély terjedelmével. Azaz, amennyiben az engedély igen csekély összegű ellentételezést tartalmaz ahhoz képest, hogy a Guess a Brandalised közreműködésével az egész világot elárasztja a Banksy-nyomatos vagy mintázatú ruhakölteményekkel, úgy a bíróság előtt a helyzet tisztázható, korrigálható lehet. Ám minden esetre ez már egy jóval keményebb dió, mint a vállalkozási vagy a hasznosítási szerződésben kellő alapossággal, mindkét fél számára megnyugtató módon definiálni az engedélyezett használat kereteit és terjedelmét.
Mivel ez a faramuci helyzet minden vállalkozással, hasznosítóval, megbízóval, művésszel, kreatív szakemberrel előfordulhat, nem csak Banksy-vel, a Brandalised-el és a Guess-el, így mindenki számára javasoljuk, amennyiben szellemi alkotás megalkotása céljából megbízási szerződés, vagy adott műre/művekre vonatkozó hasznosítási szerződés készítésére szánja magát, még az aláírás előtt forduljon szakemberhez.
Arra is van lehetőség, hogy a szakember – mintegy a felek között közvetítő mediátor – a mindkét fél érdekében eljárva, velük közösen menjen végig a szerződés kulcselemein, hogy valamennyi érdekelt számára feltárja azok jelentőségét, és valamennyi fél akaratával, szándékával és lehetőségeivel egyező, mindannyiuk szempontjait figyelembe vevő szerződési feltételeket alakítson ki, hogy ezáltal is elejét vegye a példánkban is szereplő, igen kellemetlen kialakuló helyzeteknek. Ez esetben arra is lehetőség van, hogy a szakértői segítségnyújtás költségein az érdekelt felek akár meg is osztozzanak.
Mindenesetre mindenkit eltanácsolnánk attól, hogy Banksy-hez hasonlóan önbíráskodás keretében, másokat felbujtva igyekezzen elégtételt venni a mediáció és a bírói vitarendezés helyett. Ezt a kérdést is jobb szakértőre bízni. Nem mellesleg többek között éppen az a nagy előnye a professzionális jogi képviseletnek, hogy az érintetteknek nem kell közvetlenül konfrontálódjanak egymással, nem ragadják el őket érzelmeik, megspórolhatnak maguknak jónéhány kellemetlen órát és napot, és nem ragadtatják el magukat további kellemetlen, akár jogi következményekkel is fenyegető helyzetbe hozva önmagukat. Egy indokkal több, hogy azt javasoljuk, a szerzői jogkezelés és jogérvényesítés során is forduljanak bizalommal a Danubia cégcsoport szakembereihez.
szellemitulajdon-kezelési tanácsadó
építészmérnök, mérnöktanár, a fenntartható fejlődés mérnöke
