Felvezető
Ehelyütt folytatjuk a brandépítés témájában indított cikksorozatunk. Ebben a részben arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon egy regisztrált védjegy üzleti használata során mennyi liberalizmust engedhetünk meg magunknak az egyes védjegytípusok esetén, azaz mennyiben térhetünk el a piacon alkalmazott megjelölésben attól, melyet a védjegybejelentés során lajstromba vetettünk.
Ismételten szeretnénk felhívni Kedves Olvasóink szíves figyelmét arra a tényre, miszerint a védjegyműfajnak csak egy apró szeletével foglalkozunk most, nevezetesen a megszerzett védjegynek a regisztrált megjelöléstől eltérő formában történő üzleti használatának tárgykörében igyekszünk néhány támpontot adni, a teljesség igénye nélkül. Ám ha igazán jót akarnak maguknak a kedves potenciális, vagy tényleges védjegytulajdonosok, akkor már magát a bejelentést, de az aktuális védjegyhasználat jogi adminisztratív leképezését, a védjegyjog érvényesítését is a legjobb, ha szakértő munkatársaink hathatós segítségével megtámogatva teszik.
Mennyire eszik forrón a kását?
avagy: egy vállalati logó /márka arculati elem valamennyi változatát be kell jegyezni védjegyként?
Komoly problémát szokott jelenteni a gyakorlatban, hogy a lajstromozott védjegyek tulajdonosai a gyakorlatban eléggé lazán kezelik a megjelölés tényleges üzlet életben történő használatát. Ez leginkább abban merül ki, hogy a bejegyzettől eltérő formában használják a védjegyet. Más színekkel, eltérő háttérszínekkel, addicionális szlogenekkel, vagy kiegészítő szöveggel együtt, grafikus elemek módosításával, több védjegy együttes használatával, stb.
Mint azt a korábbi nyitó cikkükben megismerhettük, a gyakorlatban leginkább kétféle védjegytípus fordul elő: a szóvédjegyek, és ábrás védjegyek. A cikkből megismerhettük azok jellegzetességeit, és a megjelölés megkülönböztető képességének, mint kiemelt fontosságú jellemzőjének sajátosságát a két védjegytípus esetén.
Fentiek miatt jelen cikkben egy olyan példán keresztül vizsgálnánk meg jó pár lehetségesen előforduló, vagy szóba kerülő „védjegyhasználati mutációt”, aminek védjegyjogi szempontú megközelítése, elemzése praktikus és hasznos lehet minden, de különösen a védjeggyel rendelkező piaci szereplő számára.
Az alapszabály, mely minden esetben irányadó, a magyar és európai védjegyjogban is definiált szabály, miszerint a védjegy tényleges használatának minősül a védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el.
Ez a „definició” alapjában véve azt mondja ki, hogy a ténylegesen bejegyzett megjelöléstől bizonyos mértékig el lehet térni az üzleti használat során. A nehezebb diónak bizonyuló kérdés az, hogy mégis milyen mértékben is lehet eltérni az eredeti megjelöléstől.
A fenti kérdés olyannyira praktikus és gyakran előforduló problémakört feszeget, hogy akár egy brand menedzserben, egy értékesítési vezetőben, egy vagy egy szellemi tulajdon kezelési felelősben is számos kérdés merülhet fel ennek kapcsán. Annak eldöntése ugyanis, hogy a védjegy a vállalati branding-környezetbe helyezve, elveszítve „steril” megjelölés jellegét, a vállalti imázs más elemeivel kölcsönhatásba kerülve élő üzleti eszközzé alakulva is betölti-e vajon minden esetben a védjegy szakmai elvárásokat, már nem is feltétlen egyszerű feladat. Olyannyira nem, hogy egy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hálózata (EUIPN) által kidolgozott szakmai ajánlás is külön foglalkozik a kérdéssel. Bár a szervezet tagjai a szakterület legjelentősebb globális és regionális szakmai intézményei, valamint a szellemi tulajdon nemzeti hivatalai nagy számban, így az EUIPN által megfogalmazott ajánlások bár nagy eléréssel bírnak a jogalkalmazás harmonizációt illetően, mégsem kötelező érvényűek.
A következőben eme ajánlás segítségével keressük a választ a következőkben példákon keresztül, próbálunk útmutatóval szolgálni az eligazodást segítve a védjegyhasználat gyakorlati útvesztőjében.
Példánkban tételezzük fel, hogy egy túrafelszereléseket és -eszközöket gyártó és forgalmazó vállalkozás a következő szóvédjeggyel és ábrásvédjeggyel rendelkezik.
Rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon a „Broderick” elnevezést a speciális karakterrel érdemes lehet-e ábrás védjegyként regisztrálni.
A szóvédjegyeknél maga a karaktersor lesz az ami a megkülönböztető jelleggel bír, míg ábrás védjegynél a megjelölés formai kialakítása, színei, mintázata, stb. is megkülönböztető képességért felelős paraméterek hordozója.
Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy szóvédjegyek esetében magasabb fokú szabadságunk lehet a megjelölés üzleti használatakor, hisz sem a betűtípus, sem pedig a betűszín nem definiált, azaz nem is korlátozott.
Megjegyzés
Az alkalmazott karaktertípus, betűméret, karakterek színe, sor vonalvezetése mind rugalmasan alakítható a jogszerű védjegyhasználat megtartása mellett is, amennyiben szóvédjegyként, és nem ábrás védjegyként került a megjelölés bejelentésre.
Ugyanakkor karakteres, a védjegy megkülönböztető képessége szempontjából üzleti szempontból fontosnak és dominánsnak ítélt tipográfiai jellemzők esetén célszerűnek mutatkozhat a karaktersoroknak ábrás védjegy szerinti levédetése (is).
Gyakori megoldás, hogy egy karaktersort mint szóvédjegyet, és annak layout szerinti kialakítására vonatkozóan pedig mint ábrás védjegyet jelentsenek be. Olyan esetben, mikor az ábrás védjegy karaktersort is magában foglal, kombinált védjegynek nevezzük.
A jobb oldalon a gyakorlati életből vett, ábraként (is) védett karaktersorokat mutatunk be, mely esetekben a márkatulajdonos kiemelt jelentőséget tulajdonít nem csak a szónak, de a szóképnek is a márka üzleti megkülönböztető képessége szempontjából. Ez biztosíthatja egyes speciális esetekben a legkarakteresebb védelmi portfoliót pl. a cégnevek esetében.
Sok esetben csak az üzleti név (cégnév) kerül ilyen módon védelem alá, más esetekben, mint pl. a Zwack Unicum esetében a márkanévre is igazak a fent leírtak.
A szóvédjegyekhez hasonlóan az ábrás, illetve kombinált védjegy esetében felmerül, hogy vajon milyen mértékben lehet érdemes eltérni a használat során a bejegyzett megjelöléstől.
A válasz itt is a korábban ismertetett ökölszabályra vezethető vissza: olyan mértékig alakítható a megjelölés, amíg az még a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el.
Nem karakteres, a regisztrált megjelölés összképét lényegében nem befolyásoló, a megkülönböztető képességre hatást nem gyakorló kisebb változtatások a ténylegesen használt motívumon még kielégíthetik a védjegyhasználattal szembeni fenti követelményt.
Főszabály szerint egy olyan megkülönböztető elem hozzáadása, amely a lajstromozott megjelöléssel oly módon lép kölcsönhatásba, hogy az többé már nem észlelhető önállóan, megváltoztatja annak megkülönböztető képességét. Fokozatosan igaz ez akkor, ha a lajstromozott megjelölés átlagos vagy csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik. (Bővebben lásd: korábbi cikkünk megkülönböztető képesség erőssége!)
Ugyancsak alkalmazható lehet bizonyos grafikus keretező elemek alkalmazása amennyiben azok a védjegy karakterének megváltoztatását nem eredményezik. Itt azonban már fontos lehet, hogy az alkalmazott színek, kontúrok ne legyenek hatással a regisztrált védjegy összhatására.
Ahogy pedig korábban már megjegyeztük, a szóvédjegyek karakterszínének alterációja nem vet fel komoly fenntartásokat.
Sőt, amennyiben az összképet, és így a megkülönböztető képességet nem érinti, úgy a megjelölés „átszínezése” is elfogadható üzleti gyakorlat lehet. Jelen példánkban a lajstromozott megjelölés egy hátizsákos turista sziluettje. Egy ilyen kontúrrajznál a kitöltés színének az esetek többségében semmilyen hozzájárulása nincs a megkülönböztető képességhez, az teljes egészében az ábra alakzatából ered. Ilyen esetben, mivel a szín alapvetően nem járul hozzá a lajstromozott megjelölés megkülönböztető képességéhez, az alakzat színének változtatása, mondjuk a példa szerinti sötétzöldre cserélése nem változtatja meg a lajstromozott megjelölés megkülönböztető képességét. (Ugyanakkor nem is szerencsés feltétlen a színeváltás, hisz a védjegyeket színük szerint is besorolják a védjegylajstromban, és amennyiben pl. egy vámtisztviselő egy szállítmányunkra ezen paraméter alapján szűrne rá, előfordulhat, hogy a termékünket hamisítványnak vélné, melynek átmenetileg minenképpen kellemetlen következményei lehetnek.
Amennyiben a színnek valamilyen okból mégis különös jelentősége van, akkor a helyzet alapvetően különbözhet. Ilyen lehet pl. egy szokatlan, természetellenes szín-objektum kapcsolás, mint arra a következő megjelölés is példa lehet.
Példánkban a lajstromozott ábrás megjelölés egy citrom, melyet karakteres, szokatlan, azaz megkülönböztető képességgel rendelkező lila színnel ruháztuk fel. Amennyiben egy ilyenként lajstromozott megjelölést változtatnánk az üzleti használat során a konvencionális sárgára, úgy a védjegy megkülönböztető képessége is sérülne.
Fentiek alapján tehát erősen aggályos lehet az olyan, összességében túlzott mértékű, a regisztráció alá vont megjelölés összképét eltorzítani, így megkülönböztető képességét is befolyásolni képes elemek beillesztése.
Ugyancsak gondok adódnak abból is, ha a lajstromozott ábrás/kombinált megjelöléseket kombinálunk, vagy egy lajstromozott ábrás/kombinált védjegymegjelölést ötvözünk egyéb grafikai elemekkel oly módon, hogy az a védjegy(ek) karakterét, önállóan is elkülöníthető megkülönböztető-képességét befolyásolná. Az alábbi példában egy ilyen esetet ismerhetünk meg.
Egy szórakoztatóelektronikai termékek gyártásával, forgalmazásával foglalkozó vállalat üzleti nevét egy kombinált (ábrából és szöveges elemből álló) védjegyként lajstromozta.
Most, hogy fülhallgatókat is gyártani kezd, az új termékvonalra ugyancsak egy kombinált védjegyet jegyeztetett be.
A marketing csapat ötlete, hogy a két védjegyet használják együttesen – amivel láthattuk már, jó esetben nincs is semmi probléma.
Ugyanakkor jelen esetben a két védjegy átfedő, ötvözött együttes használata mindkét védjegy önálló megkülönböztető képességét is sérti, így az üzleti használat jelen módja semmi esetre sem támogatandó.
Ilyen esetben érdemesebb lett volna inkább a márkavédjegyet az üzleti név védjegyével együttesen lajstromozni a termékvonalhoz, így ugyanis már semmi sem állna a lajstromozásnak megfelelő használat útjában.
Olyan védjegyek esetében, melyek megkülönböztető képességéhez jelentősebb mértékben, vagy akár túlnyomórészt a színek járulnak hozzá, értelemszerűen tartózkodni kell a védjegy üzleti használata során a lajstromozott megjelölés átszínezésétől.
Ugyancsak problémák forrása lehet az egyes brand layout elemekkel történő ötvözése a védjegynek, amelyek eltorzíthatják a védjegynek használt megjelölés összképét.
Gondoljunk csak egy stílusos árjegyzékre, …
…vagy névjegykártyára.
Ilyen esetben hasznos lehet, ha a lajstromozott ábrás megjelölés eleve egy keretben foglaltatik, hiszen így megakadályozható, hogy más nyomdai grafikai elemek az üzleti használat során áthatásba kerüljenek egymással, ami kihatással lehet a védjegy megkülönböztető képességére.
Ugyancsak óvatosnak kell lenni, további, a védjegylajstromban nem szereplő szöveges elemekkel is. Amennyiben ezek nem módosítják a védjegyezett megjelölést oly mértekben, hogy az megkülönböztető képességét is érintse, úgy megfelel a védjegy használatának. Ellenkező esetben problémás, és jogvitához vezető lehet a használat.
Fenti példán látszik, hogy a bal oldali ábrában a szó és ábrás védjegy egysége, domináns jellege fennmarad, azok csak mintegy kiegészülnek a kevésbé szembeszökő, kisebb betű mérettel is szedett „Explore” betűsorral. Azonban a jobb oldali példában a védjegymegjelölések kevésbé karakteres színnel vannak jelölve, mint a védjegyekben nem szereplő „Adventure” karaktersor, melyet ráadásul mérete is domináns elemmé tesz.
Konzekvencia:
A védjegyjogosultaknak mindenképpen azt javasolnánk, hogy igyekezzenek minél konzekvensebb védjegyhasználatot gyakorolni a lajstromozásra került megjelölés viszonylatában. Lehetőség szerint korlátozzuk magunkat a bejegyzett védjeggyel azonos megjelölés használatára, ha pedig mindenképpen szükségét látjuk több verzió használatának, akkor jelentsük be azokat mind, lajstromoztassuk is valamennyit a magunk részére védjegyként. Ezáltal elkerülhetőek a vitás helyzetek, ráadásul a jogvitás perek költsége többszörösen meghaladja a védjegylajstromozásét, emiatt ökölszabályként, ha javasolhatjuk, ne a védjegybejelentések számán és költségén akarjunk spórolni!
Cikksorozatunk befejező részében a cégnevek, szlogenek védjegyhasználatban betöltött szerepét fogjuk kissé alaposabban megvizsgálni, hogy segítsünk olvasóinknak eligazodni, milyen szlogeneket érdemes választani, hogyan érdemes őket kiválasztani és használni, valamint, hogy érdemes-e őket védjegybejelentések tárgyává tenni.
Szakértőinkhez bizton fordulhatnak védjegyjogi és védjegyhasználattal kapcsolatos kérdésekben.
szellemitulajdon-kezelési tanácsadó
építészmérnök, mérnöktanár, a fenntartható fejlődés mérnöke
