Hamisítványok, utánzatok vásárlása sokak számára csábító lehetőségnek tűnik, hiszen a vásárló a drága márkás termékkel látszólag azonos kinézetű és rendeltetésű áruhoz juthat, az eredeti termék árának töredékéért. Azt, hogy egy hamisított műszaki cikk, ruhanemű vagy sportszer nem olyan minőségű, mint az eredeti (balszerencsés esetben akár működésképtelen, vagy egy-két használat után tönkremegy), és minőségi kifogás esetén nincs kihez fordulni, azt általában tudják a vevők, és az olcsóság áraként tekintenek erre – hamis gyógyszer, növényvédő szer, élelmiszer, ital, kozmetikum esetén persze ennél nyomósabb veszéllyel, egészségügyi és környezetvédelmi kockázattal is számolni kell!!! –, abba azonban általában már nem gondolnak bele, hogy a hamis áruk kereskedelme nem csak a jogtulajdonosok érdekeit sérti, de – a hamisítók mellett – az ilyen árut forgalmazók, sőt, a tudva vagy tudtán kívül hamis terméket vásárló fogyasztó számára is komoly jogi kockázatot is jelent.
Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy a jogtulajdonosoknak milyen jogi eszközök állnak rendelkezésükre, és – ezzel összefüggésben – a hamis áruval kereskedőknek és vásárlóiknak milyen kockázatokkal kell szembenézniük, ha a könnyűnek tűnő haszonszerzés, illetőleg az alacsony ár csábításának engedve hamis termékkel kereskednek, vagy ilyen árut vásárolnak, rendelnek.
Milyen jogszabályokat sérthetnek?
A jogi háttérről itt talán elég annyi, hogy a hamis áru előállítása, forgalomba hozatala nem csak a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző tevékenység, amelynek a Büntető Törvényben „a versenytárs utánzásaként” nevesített büntetőjogi tényállása is van, de az ilyen magatartás egyúttal szellemi tulajdonjogi jogsértést, adott esetben szerzői jog bitorlását (például kalózfelvételek, hatósági jegy nélküli adathordozók stb.), formatervezésiminta-oltalom megsértését (például replika órák stb.) és/vagy védjegybitorlást (például hamis parfümök, ruházati cikkek, sportcipők stb.) is megvalósít, aminek a jogsértés révén remélt előnyhöz képest súlyos jogi konzekvenciái lehetnek.
Mit tehet akit másolnak?
Szellemi tulajdonjogának megsértése miatt a jogtulajdonos egyrészt polgári jogi eljárásokat indíthat a bitorlóval szemben: bitorlási perben érvényesítheti követeléseit, kártérítési és egyéb vagyoni követeléseit is beleértve, de ideiglenes intézkedés keretében is kérheti a bíróságtól, egyebek mellett, a jogsértés abbahagyásának elrendelését, a bitorló áru lefoglalását, és a bitorló adatszolgáltatásra kötelezését a hamis áru származására és az előállításában és forgalmazásában résztvevőkre vonatkozóan. A hamis áruk elleni küzdelemben tapasztalataink szerint a polgári jogi eljárásoknál is gyakoribbak a hatósági – szabálysértési és büntetőjogi – eljárások, amelyek során a nyomozást végző hatóság (az esetek többségében a vámhatóság) közvetlen nyomozati cselekményként lefoglalja a hamis árut, amely azután, ha a jogsértő jellege az eljárás során bizonyítást nyer, elkobzásra kerül, még akkor is, ha a lefoglalást elszenvedő személy, gyanúsított büntetőjogi felelőssége egyébként esetleg nem állapítható meg. Az iparjogvédelmi jogok megsértése miatt indított büntetőeljárások akár szabadságvesztés büntetéssel is végződhetnek, súlyos pénzbírságokra pedig még szabálysértési eljárások keretében is gyakran sor kerül.
És említést érdemel még egy hatékony jogvédelmi lehetőség, amelynek igénybe vételével a jogtulajdonosok a vámszervek közreműködésével már a behozatalkor megállíttathatják a jogsértő árut, illetve megakadályozhatják annak az országból és az Európai Unióból történő kivitelét és re-exportját is. A szellemi tulajdonjogok védelme érdekében alkalmazható vámhatósági eljárások elrendelését a jogtulajdonosok a vonatkozó európai uniós rendelet alapján nemzeti (tagállami), vagy európai uniós szinten is kérhetik.
Netes vásárlás
A vámhatósági úton történő szellemi tulajdonjog érvényesítés az utóbbi években az internetes úton történő árumegrendelések kapcsán is előtérbe került. A webáruházak oldalain megrendelt áru esetén a megrendelő sok esetben csak a termék ára alapján következtethetne arra, hogy amit rendelt és kifizetett, az nem eredeti, de a kirívó esetektől eltekintve akár abban a hitben is lehet, hogy akciós áron jut eredeti áruhoz – még rosszabb esetben az eredeti termék árát fizette meg az áruért –, amelyről aztán a csomag megérkezését követően derül ki, hogy jogsértő. A megrendelő jogi felelősségének megállapíthatósága ilyen esetekben különösen aggályos, hiszen nem túl életszerű feltételezni, hogy a megrendelő beismerje, hogy jogsértő árut rendelt, vagy akár a megrendelés erre vonatkozó adatokat tartalmazna. Az, hogy a szabálysértési eljárás adott esetben felelősségre vonás nélkül lezárul, csak némi vigaszt jelent amellett, hogy a megvásárolt áru végül elkobzásra kerül, és a megrendelőnek az esetek többségében gyakorlatilag esélye sincs, hogy a távoli és ismeretlen eladótól kárpótlást kapjon.
Egy irányadó jogeset
Néhány évvel ezelőtt szakmai körökben és a nemzetközi sajtóban egyaránt komoly visszhangot kapott az Európai Bíróság (European Court of Justice: ’ECJ’) döntése, amelyben az Európai Bíróság egy távol-keletről rendelt replika Rolex óra ügyében a szellemi tulajdonjogokat sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről szóló EU rendelet alkalmazhatóságának egy hosszabb ideje vitatott kérdésben foglalt állást. Az alapügy tényállása szerint egy Blomqvist nevű dán személy ROLEX órát rendelt egy kínai online web-portálról, és az eladó brit honlapján keresztül átutalta a vételárat. Az eladó postai úton küldte az órát. A csomag Hong-Kong-ból érkezett, érkeztetésekor azonban a dán vámigazgatóság felfüggesztette az áru vámkezelését, amiről értesítette a címzettet és a Rolex képviselőjét. A Rolex-nél megállapították, hogy az óra hamis, és indítványozták a vámhatósági eljárás keretében történő megsemmisítést. Blomqvist azonban vitatta az intézkedés jogszerűségét, ezért per indult, amelynek fellebbviteli szakaszában a Dán Legfelsőbb Bíróság, miután megállapította, hogy a megrendelő nem követett el jogsértést [nem rendelt hamis árut, személyes használatra vásárolta az órát], azt vizsgálta, és fordult az Európai Bírósághoz, hogy megvalósult-e a vámhatósági intézkedés jogszerű alkalmazhatóságát megalapozó jogsértés az áru behozatalával kapcsolatban. Rolex/Blomqvist döntésében az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy az olyan áruhoz fűződő szellemi tulajdonjog jogosultja, amelyet valamely EU-tagállam területén lakó személynek egy harmadik országbeli online értékesítéssel foglalkozó honlapon keresztül adtak el, az árunak a tagországba történő belépésekor, pusztán az említett áru megszerzésének ténye folytán részesül az említett rendelet által a jogosult számára biztosított védelemben.
A fentiekkel érzékeltetni kívántuk, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjainak hatékony eszközök állnak rendelkezésre jogaik érvényesítésére, amelyek megfelelő alkalmazása érdekében ajánlott iparjogvédelmi szakember tanácsát igénybe venni, a márkás termékek és a szerzői jog által védett termékek vásárlóinak pedig vásárláskor, különösen internetes megrendelés esetén nagyon körültekintőnek kell lenniük, mert ha véletlenül jogsértő árut vásárolnak, még abban az esetben is könnyen pórul járhatnak, ha szándékuk szerint jogtiszta árut szerettek volna vásárolni.
Dr. Sóvári Miklós
európai és magyar szabadalmi ügyvivő
védjegyosztály vezetője
partner
